Hazai politikai viszonyainkat ismerve nehezen képzelhető el, hogy magára valamit is adó kommentátor lelkesedjen bármiért, vagy bárkiért is. Ebben a műfajban sokkal inkább a fanyalgás dívik (egyébként teljes joggal), így hát nem számítottam arra, hogy a többé-kevésbé független közszereplők kitörő örömmel fogadják azt a hírt, miszerint a koalíció közös elnökjelöltje Crin Antonescu lett.
Azt is szinte normálisnak tartottam, hogy egy jelölt esetében a sajtót nem a programja érdekli, hanem az, hogy miből élt az elmúlt években, ha nem volt munkaviszonya? Netán a felesége tartotta el?
Arra azonban kevésbé számítottam, hogy a román kultúra kozmikus ítésze, Andrei Pleşu egyszerűen papagájnak nevezi a Nemzeti Liberális Párt (PNL) volt elnökét és a Szociál-Liberális Szövetség (USL) (emlékszik még rá valaki?) társelnökét, akit azzal is megvádolt, hogy kizárólag a hatalmat akarja. (Neki bizonyára lett volna egy alkalmasabb jelöltje, de azt közismert szerénysége tiltotta nevén nevezni.)
Vállalva annak ódiumát, hogy engem is ama fecsegő madár humán változataként aposztrofál a már említett szellemóriás, úgy vélem, hogy Crin Antonescu nevesítése az államfői tisztségre igazi és ritka telitalálat volt a koalíciós pártok részéről.
Először is azért, mert a pártvezérek tanultak a november 24-ei leckéből és végre félre tudták tenni személyes hiúságukat és egy közös jelölt állítása mellett döntöttek (no jó, az eredmények ismeretében ez kézenfekvőnek tetszik, de a hatalomvágy olykor felülírja a logika diktálta döntéseket).
Másodszor azért, mert nem egy kívülállóra, úgynevezett technokratára esett a választás, aki – bármilyen jól képzett is legyen a maga szakterületén – könnyen megvezethető a politikai mezőben, ahol nincs tapasztalata. Ráadásul a hatalom gyakorta felszínre hoz olyan emberi gyarlóságokat, amelyek korábban rejtve maradtak.
Harmadszor azért, mert Crin Antonescu politikai pályafutása során bizonyította, hogy értékek mentén politizál. Elvhű, de ugyanakkor mindig kész az ésszerű kompromisszumokra. Távol áll tőle mindenféle fanatizmus, vagy szélsőségesség. Nem tévedhetetlen, de hajlandó saját hibáinak a kijavítására, döntéseinek a korrekciójára.
Negyedszer azért, mert elképzelése – amelyet az egyik hírtelevízióban vázlatosan, de a lényeget illetően világosan felvázolt – a racionális nyugati orientáció programja. Eszerint Románia egyenrangú (és nem alárendelt) partnere, ugyanakkor elkötelezett szövetségese kell legyen az EU és a NATO bármelyik tagállamának és méltósággal kell képviselnie nemzeti érdekeit szövetségi rendszerében és azon kívül is.
Ötödrészt azért, mert kiváló szónok (úgy is mondhatnám: debattőr). Stílusa tetszetős, magával ragadó, nem nélkülözi a humort, de kerüli a durvaságot. Könnyen improvizál és nagyszerű a helyzetértékelése. Aki látta és még emlékszik arra a televíziós vitára, amelyet Traian Băsescuval folytatott 2009-ben, az tudja miről beszélek. Ha valaki, akkor ő le tudja mosni a pályáról Călin Georgescut, de ami ennél is fontosabb: meg tudja szólítani az ő választóit is.
Hatodszor azért, mert az ő feladata nemcsak az, hogy legyőzze valamelyik szélsőséges jelöltet, hanem sokkal több ennél, nevezetesen meg kell teremtenie valamilyen minimális nemzeti konszenzust az ország leglényegesebb ügyeiben. Crin Antonescu integráló személyiség aki 2010-ben tető alá hozta a Szociál-Liberális Szövetséget, amely rá tudta kényszeríteni Traian Băsescut egy ellenzéki kormány elfogadására. Nem rajta múlt, hogy az elképzelése – hatékony nyugati segítséggel is – gellert kapott. Akkor viszont méltósággal tudott visszavonulni, de nem adta fel elveit.
Persze, ő sem tökéletes. Mint a hivatkozott interjúban elmondta, a parlamenti választásokon a képviselőházi listán az RMDSZ-re szavazott.