Valaki fényképet osztott meg a közösségi médián egy régi Énekes madárból ezzel a bejegyzéssel: „Mikor lesznek még ilyen színészeink?!” A képen Széles Anna és Héjja Sándor látható.

Ilyenek soha nem lesznek. Nem azért, mert ők a világ legjobbjai, hanem mert mint Kosztolányi mondja: „Hol volt, hol nem volt a világon egyszer”. Mindenki egyedüli példány, senki nem fog még egyszer előfordulni, legalábbis halandó tudásunk szerint.

Különben ők valóban jók voltak, rajongtam mindkettőért, és noha azt az előadást nem láttam, el tudom képzelni, hogy a két fiatal ember a maga frissességével, érzékiségével, érzékenységével és egyediségével elbűvölte az akkori közönséget.

De megértem a fényképosztó nosztalgiáját. Én is gyakran gondolok arra, vajon fogok-e még olyan Három nővért látni, mint Kolozsváron 2008-ban. Ebben a csodálatos előadásban Kali Andrea, Kézdi Imola és Péter Hilda, Györgyjakab Enikő és Bíró József, Hatházi András és Bogdán Zsolt olyant alakított, hogy azóta is előttem, sőt, bennem van minden gesztusuk. Ahogy Kali Andrea nézni tudott, az a hétpecsétes szomorúság! Ahogy Kézdi Imola fuldokolva csókolózott Bogdán Zsolttal! Ahogy Péter Hilda próbált beszélgetni Bodolai Balázzsal, aki éppen akkor lett nagy színész! Ahogy Bíró József odavágta azt a replikát a csecsemőről!

A fiatalságunk nem fog visszajönni többé soha, ezt jó tudatosítanunk így ünnepek környékén magunkban. De bármikor visszajöhet, ha nem rekesztjük el magunktól a jelent. Én nemrégiben olyan Kripli-t láttam, és benne olyan jó színészeket Budizsa Evelyn és Szabó János Szilárd személyében, hogy igazán nem sírtam vissza semmit, inkább megrendülten ültem a nézőtéren, s azon tűnődtem, mivel is érdemeltem ki, hogy őket lássam. Aztán persze rájöttem, hogy semmivel, hacsak azzal nem, hogy ott ültem, és nem a múltra gondoltam, hanem arra, ami ott volt előttem.

Ez talán jó kívánság is, olyan, amin el lehet gondolkodni. Élj a mának, ne a mamának! Ha Trenka Éván tűnődsz, nézd meg Kele Brigittát, és Isten bizony semmi nem fog hiányozni neked, csak elámulsz, hogy ez a királynői jelenség tegnap született, és ma itt jár körülötted. Marx Józsefen hüppögsz? Nézd meg Gozner Gertrud képeit. Ezzel nem a régi nagyokhoz leszel hálátlan, ellenkezőleg: látni fogod, ha látni mered, hogy a tehetség fennmarad ezen a bolond világon.

Biztos vagyok benne, hogy minden nagymama azt szeretné, hogy az unokája még száz évig éljen.

Áldott karácsonyt és Boldog Új Évet kívánok minden kedves hallgatónak!