Olvasom, hogy emberemlékezet óta nem született olyan kevés gyerek Európában, mint tavaly. Az uniós országokban átlagban 5 százalékkal csökkent a szülések száma, s Románia éllovas negatív rekordjával. Itt 14 százalékkal kevesebb gyerek jött a világra a tavaly, mint tavalyelőtt.
Nemrég egy konferencián vettem részt, ahol a szervezők megrettenve ismételték, hogy demográfiai válság van. Megjegyeztem, hogy mégis mit képzeltek: Európa egészétől eltérően, nálunk stagnál vagy éppen nő a lakosság? Nem tagadni kell a népfogyatkozást, hanem megoldást kell találni a demográfiai lejtő keltette problémákra. Azt is be kell látni – hogy noha tompítja – de az állami családtámogatás nem tudja a reprodukciós szinten tartani a népszaporulatot. Ennek vége. És nálunk, Romániában kísérletet sem tettek a családtámogatásra. Mai hír, hogy a leendő kormány befagyasztjaa a gyermekpénz 10 százalékos növelését, mely jövőtől lett volna esedékes. Mert – mondhatták felelős politikusaink – lám, Franciaországban is kudarcot vallott a megengedőbb családtámogatás.
Frankhonban a születésszám a kétezres évek eleje óta folyamatosan csökken. Sovány vigasz lehet a franciáknak, hogy a lakosság lélekszáma a migrációnak köszönhetően még mindig nő.
Tavaly – a második világháború óta először – 700 ezernél kevesebb gyerek született, a muszlim lakosság nagyobb gyermekvállalási kedve mellett is.
Ami keresztbe tett a francia családpolitikának, az a zöldpolitika. Ma már a családpolitika szó hallatán a környezetvédő képviselők felpattannak a helyükről és azt kiáltják: „El a kezekkel a méhünktől!” Az ökofeminizmus úttörője, Françoise d’Eaubonne már a hetvenes években azt hirdette, hogy a gyermekszaporulat káros a bolygóra nézve, hiszen minden egyes újszülött rögtön fogyasztani kezdi a Föld erőforrásait. „Az ökofeminizmus, azon a címen, hogy a nőket és a bolygót védelmezi, valójában öngyilkos ideológiát terjeszt, amely eltávolítja a nőket az anyaságtól” – írta nemrég a Valeurs Actuelles hasábjain Eve Vaguerlant író.
Az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynökségének (CIA) kimutatásából kiderül, hogy Románia a tíz leggyorsabban csökkenő népességű ország között van a világon. Azt, hogy demográfiai lejtőn vagyunk, eddig is tudtuk, de hogy ennyire meredek a lejtő szöge, csak most derült ki.
A népesség az intenzív kivándorlás és a tartósan alacsony termékenység kombinációja miatt zsugorodott gyorsan.
Nem láttam még reakciót a kormány részéről erre az ijesztő valóságra, amely minden bizonnyal tartósan fennmarad, sőt romlani fog. Ez az állandósuló demográfiai válság pedig az egész társadalmi berendezkedést megingathatja. A gyermektelen családok kevésbé fognak törekedni szakmai előmenetelre, mert nem sarkallja őket erre a gyermekeik jövőjéről való gondoskodás ösztönző ereje; a helyi közösségek pedig kevesebbet fognak fordítani iskolák fejlesztésére, sportcélokra, a gyermekművelődésre, mert az öregotthonok működtetésére kell majd a pénz. Hosszú távon az aktív népesség létszámának csökkenése nyilván kedvezőtlenül hat majd az ország gazdaságára, szellemi életére is.
Mit tehetünk mi?
Próbáljuk meg felülbírálni azt az elvet, hogy aki szül, az tönkreteszi a földet. Gyermekek nélkül kinek hagyjuk örökségül a Földet? Mi, erdélyi magyarok figyeljünk arra, hogy nemcsak azé az ország, aki teleszüli, hanem azé is, aki nem hagyja el. Nem csak ideológiai oka van a népfogyatkozásnak, ez kétségtelen. De talán célszerű olyan ideológiával harcolni ellene, amelynek hatására csak részleges lesz és nem vált át teljes népfogyatkozásra.