Olvasom, hogy a kommunizmus története kötelező tantárgy lesz a hazai iskolákban. Az új tantárgyat a 2025–2026-os tanévtől kívánja bevezetni az oktatási tárca, a tervek szerint a szakemberek által összeállított tanagyag a 12. osztályosok tantervében szerepel majd. Érdekes a miniszterasszony érvelése a rendszerváltás 35. évfordulója alkalmával a Bukaresti Egyetemen szervezett eseményen beharangozott új tantárgy bevezetése mellett. Sajtóbeszámolók szerint a tárcavezető a következőket mondta: „A szomorú emlékű idők iránti nosztalgiának összetett okai vannak, de ezek közül az egyik legfontosabb a történelmi tények hiányos ismerete. A jelenség aggodalomra ad okot, főleg, hogy különböző korosztályokban tapasztalható, beleértve a fiatalokat is, akik egyetlen napot sem éltek meg a kommunista rezsim alatt, sőt, némelyek az országnak a NATO-hoz vagy az Európai Unióhoz való csatlakozása után születtek”. Ligia Deca szerint „Ez a tantárgy nem egy egyszerű képzés a múltról. Nem ideológiai bemutatás lesz, hanem a tények objektív ismertetése”. Mint mondta, „Nem valakik bírálatáról szól, hanem megmagyarázza a diákoknak az eseményeket”. A miniszter asszony szerint napjaink történései is rávilágítanak arra, hogy a fiataloknak meg kell ismerniük és érteniük a jelenünket meghatározó történelmi eseményeket. „Feladatunk az iskolákban és az egyetemeken harcolni a történelem ismeretének hiányából fakadó tudatlanság és a manipuláció ellen. A kommunista rezsim történelmi eseményeinek nem megfelelő vagy akár hiányos ismerete teret ad a torzításoknak, amelyek hatással lehetnek a társadalmi viselkedésre is, és ezt tapasztalhattuk a választások során” – adott aktuálpolitikai felhangot érvelésének Deca.
Mindezt olvasva hirtelen az jutott eszembe, hogy hányféle történelmet tanulnak majd a diákok. Van ugye A történelem, van a románok történelme, a holokauszt története, kisebbségieknek van a saját történelmük, alternatív tárgyként ott van a székelység történelme, csak nem vagyok meggyőződve arról, hogy egységében és összefüggéseiben taglalják majd a történelem e vetületeit, s abban sem vagyok biztos, hogy nem ideológiai tételeknek keresnek majd történelmi érveket, összefüggéseiből emelve ki valós történelmi eseményeket, de az adott ideológia szerint értelmezve azokat. Holott a történelem azonos mindenki számára, a történelmi események értelmezése a különböző. Valahol olvastam, hogy míg a történelem szűz leány, addig a történetírás lotyó csupán… Nos ezen kellene valahogy túljutni, a lotyót legalább sokat megélt némberre kellene cserélni.
A múlttal valóban szembe kellene nézni. Néhol megvan rá az akarat, lásd a fenti tanügyminisztériumi tervet, vagy lásd a székelyudvarhelyi civilek és az önkormányzat kezdeményezését, miszerint köztéri emléket kívánnak állítani a városból elhurcolt és a munkaszolgálaton vagy a haláltáborokban elpusztult zsidó polgároknak. Dicséretes kezdeményezés egy olyan világban, amelyben gyanakvással figyelik az idegeneket és amelyben könnyűszerrel lesz ellenség a más etnikumú, vallású, kultúrájú, ideológiájú embertársainkból.
Abban is igaza volt a miniszterasszonynak, hogy ismerni kell a múltat, tanulni kell belőle, annak hibáiból. Mint a meghiúsított elnökválasztáson is kiderült, a fennálló politikai rendszerből és a regnáló politikai osztályból való kiábrándultság háttérbe szorította, felülírta a történelmi tényeket, elnézően tekintettek a múlt felületesen ismert gyászos történéseire – sokan még a magyarság köréből is bedőltek a manipulációnak.
A történelem nem egy iskolai tantárgy, azaz nem kellene csupán az legyen. Tantárgy, amit bebiflázunk, felelünk, vizsgázunk belőle, s nyomban elfelejtjük. Nem csupán nevek és évszámok halmaza, hanem jelenünket és jövőnket meghatározó események sora. S nem csak a dákok és a rómaiak, meg a csillagösvényen lovagló Csaba királyfi hősiességét, a hadvezérek dicső tetteit kell ismerni, hanem történelmünk árnyoldalait is. A hőstettek cselekvésre kellene serkentsenek, a gyászos történések megfontoltságra intsenek. S akkor talán jó irányba haladunk majd…