December az 1989-es romániai rendszerváltásra való emlékezés hónapja.
A rákövetkező hetekben, hónapokban a felszín alól oly mértékben tört fel az eddig elnyomott információhiány, hogy szinte robbanásszerűen jelentek meg az új lapok, folyóiratok. Jómagam, egy kisebb közönség unszolására, a kilencvenes években indítottam újra a Csíki Lapokat és megkértem az akkor hatvan éves Fülöp Zoltán biológia és földrajz szakos tanárt, aki szívesen sürgött-forgott a média háza táján, hogy írjon egy sorozatot Csíkszereda egyetlen épségben maradt utcájának, a Petőfi utcának a régi épületeiről. Nem voltak ezek műemlékek, valamikor a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján, majd a rákövetkező években épültek, viszont egyetlen városépítészeti emlékként maradtak meg a hatalmas romboláson és tömbháziasításon átesett egykori kisvárosnak. A tanár úr akkor említette, hogy van néhány régi fényképe a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albertről, ő ugyanis a múlt század harmincas éveiben itt járt városban és kirándult a környező hegyekben. Később, amikor a Csíki Tv-t vezettem, rábíztam az akkor friss riporter Szabó Katalinra, hogy Visszajátszás címmel, dokumentumfilm-sorozatban idézze fel ezeknek a házaknak a történetét, majd 2000 után hasonló címmel a szövegeket külön kötetben is megjelentette. „ A Visszajátszás egy hatásos, szokatlan baedekker – írtam a könyv előszavában. Minden anyaga a város egy-egy konkrét címéhez kötődik, egy-egy épület, egy hely adja az ürügyet, hogy valakire-valamire emlékezzünk. Az idő forgószínpadán nem csupán a Petőfi utca házai és lakói vonulnak el újra, hanem az a helyi társadalom, amely feltámadt haló poraiból és üzent a jelennek mindarról, ami volt, ami szép volt, ami működőképes volt, amit újra el kellene érni, vagy amit éppen el kellene kerülni.”
Eddig az idézet és a könyvben, a filmsorozatban az egyik legérdekesebb a Hirsch-féle ház története volt. Az 1885-ben Algyógyon született és 1912-ben Csíkszeredába került dr. Hirsch Hugó sebész főorvos zsidó vallásából kikeresztelkedett és 1918-ben vette feleségül a gazdag örmény felmenőkkel és egy viszonylag új városi épülettel rendelkező Filep Juditot. Átalakítások után ebből jött létre a Hirsch-féle szanatórium, ahová először szereltek be röntgenkészüléket, ahol először honosítottak meg akkor kimondottan korszerű sebészi eljárásokat és közben a család Csíkszereda korabeli közéletének egyik meghatározó szereplőjévé és támogatójává vált. A múlt század harmincas éveiben hírességek is érkeztek a városba, az akkor még nem Nobel-díjas, de már nemzetközileg is ismert és elismert Szentgyörgyi Albert egy angol csoporttal 1932-ben jött el, a szanatórium udvarán vert tanyát, mert a vendégek kempingezni akartak és erről a néhány napról maradtak meg azok a fényképek, amelyeket Fülöp Zoltánnak az örmény rokonsághoz tartozó felesége megőrzött.
A tegnap délután Csíkszeredában emléktáblát helyeztek el a Hirsch-házon, utána pedig a városházán emlékkonferencián idézték fel az egykori eseményeket. Az épületet 1948-ban államosították, utána még jó ideig poliklinikaként működött, majd leromlása közben művészeti középiskola gyakorló termei működtek benne, utána pedig új tulajdonosa lett. Felújítása megkezdődött, a kikeresztelkedett és 1941-ben Kolozsváron elhunyt dr. Hirsch Hugó pedig a ferences rend világi tagjaként a csíksomlyói kegytemplomban alussza örök álmát.
Habent sua fata libelli. A könyveknek is meg van a maguk sorsa – tartja a latin közmondás. De lámcsak, az épületeknek is. Habár ezt már nem tudnám szólásmondásként latinra lefordítani.