Hogyha újra megválasztanak, egyetlen nap alatt véget vetek az ukrán-orosz háborúnak – mondotta Donald Trump, az Egyesült Államok visszatérő elnöke. Egy mondás, amit nyilvánvalóan senki nem vett komolyan. Mint ahogyan könyvtárnyi irodalma lesz még más kijelentései és az amerikai választások elemzésének, bőven lesz időnk velük foglalkozni, hiszen a szakértőknek, a hírmagyarázóknak, a politikusoknak hosszú ideig meg lesz a maguk témája minden írott és íratlan média felületen. Ezért mai jegyzetemben azt javasolom, hogy figyeljünk inkább egy olyan könyvre, amelyet ma este mutatnak be Gyergyószárhegyen és olyan közös munka terméke, amelyben a romániai magyar újságírók minden nemzedéke közreműködött.

A MÚRE, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete ugyanis már jónéhány esztendeje elkezdte azt a nagyonis  termékeny gyakorlatot, hogy főként nyaranta a tágabb értelemben vett Erdély különböző településein szervez táborokat, majd utána külön kötetekben hozza olvasóközelbe a legkülönbözőbb műfajokban, riportokban, interjúkban, portrékban, jegyzetekben az ott tapasztaltakat. Igy az újságírók olyan, elsősorban az erdélyi magyarság szempontjából szórványvidékekre jutottak el, amelyekből a múltat és a jelent, a jövő kilátásait szemügyre vevő monografikus megközelítés igazi üzenetet jelent mindazok számára, akik soha nem jártak arrafelé. A Szilágyságba szakadt kalotaszegi falvakról, a máramarosi Radnaborborekről és Óradnáról, a felső Marosmentéről, Temesvár környékéről, a barcasági Négyfaluról és más helységekről jelentek meg már közös kötetek, és bátran elmondható róluk, hogy azt a híd szerepet is betöltik, amelyekről a világhálón most már bárhol elérhető helyi és regionális rádióadások kivételével az erdélyi magyar média majdhogynem teljesen megfeledkezett.

A ma este Gyergyószárhegyen és Gyergyószárhegyről bemutatandó kötet kivétel, hiszen sokszempontúan a tömbmagyarság, a Székelyföld egyik olyan erőteljesen fejlődő községéről beszél, amelyet az idén a fél évszázados születésnapját ünneplő Barátság alkotótáborral egyetemben  méltán tartanak a vidék egyik erőteljes gazdasági és művelődési központjának. Mintegy húsz újságíró működött közre ennek a könyvnek a megjelenésében és nagyon sokan ott is lesznek az első példányok fellapozásán. Figyelemre méltó teljesítmény ez a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete vezetőségének a  részéről olyan időkben, amikor a hagyományos szerkesztőségek jelentős mértékben átalakultak, a terepmunkáról kénytelen-kelletlen lemondó, amúgyis rosszul fizetett újságírók inkább otthon kuksolnak a laptopok mellett és leginkább csak digitálisan váltanak szót egymással. Márpedig ebben a szakmában is a közösségi élet nagyon fontos, jómagam például a kötetben helyet kapó visszaemlékezéseimben arról írtam, hogy az egykori Hargita napilap szerkesztősége hogyan támogatta a legkülönbözőbb formákban kollégáját, a képzőművészeti tábor egyik megalapítóját, a Lázár-kastélyt és a ferences kolostort is részben restauráló Zöld Lajost az azóta valóban értékteremtőnek bizonyult munkájában.

Itt mozog, lüktet, változik körülöttünk a nagyvilág, amelynek alakulásába legfeljebb úgy tudunk beleszólni, ahogyan annak idején egy székelyföldi kisvárosi újságban a helyi vezetőség figyelmeztette Angliát, nem érdemes belépnie az első világháborúba, mert megjárja. Viszont a magunk köreiben, a magunk kisközösségeiben képesek vagyunk saját értéket teremteni és jó példa erre a ma este az olvasó elé kerülő közös szárhegyi könyv.