Amikor ma reggel leültem megírni rádiós jegyzetemet, még nem volt győztese az amerikai választásoknak. Ugyan a demokrata párti The New York Times is azt valószínűsítette, hogy Donald Trump lesz a befutó – 91 százalékos esélyt látott erre – Trumpot mégis egy hajszál elválasztotta a sikertől. Még a választási kampányból megjegyeztem egy mondatot: „A hajszál állhat jobbra, állhat balra és bármerre lehet fésülni…”
Egy vesztese azért mégis van ma reggelre az amerikai választásoknak: a hiteles tájékoztatás.
Az, aki követi a komoly sajtó állapotát, és aggódik felette szomorúan tapasztalta, mint gyűrűztek az álhírek a jobb partról is és a bal partról is, miként fogalmaztak meg meredek véleményeket a politika sodrásáról azok az újságírók, akik a jobb parton vagy a bal parton álltak.
A nyilvánvalóan Trump párti sajtó megírta, hogy indiai guruk imádkoztak a republikánus jelöltért és implicite a békéért. Mire a Harris rajongók szétkürtölték a hírt, hogy a demokrata jelölt őseinek indiai szülőfalujában az Egyesült Államok első női elnökéért imádkoztak.
Dúlt az aktivizmus a mi Transzilván tájainkon is. Egy véleményvezér arra hívta fel az olvasók figyelmét, hogy miért nem jó, ha Trumpnak szurkolunk. És felsorolta az összes baloldali álhírt, miközben átsütött írásán a hazai aktivista újságírók Fidesz-fóbiája: azért nem jó Trumpnak drukkolni, mert Donald olyan, mint Orbán…
Az Egyesült Államok sajtójának 80 százaléka baloldali. Természetszerűen így alakult az évtizedek során. Amerikában nem tilos, sőt kell is a szavazás napján kampányolni. Az USA-ban az újságok, televíziós társaságok nyíltan leteszik a garast egyik vagy másik jelölt mellett. Ez így volt rendjén évtizedeken át. Nem így van ma már. A két tábor közti ellentét akkorára nőt, hogy a sajtó aktivizmusával hozzájárul a polgárháborús veszély fokozásához. Ezt érzékelik a médiamogulok is.
Az Egyesült Államok két vezető liberális lapjának tulajdonosa úgy döntött, hogy, szakítva az elmúlt évtizedek hagyományával, nem állnak nyíltan egyik elnökjelölt mellé sem. Jeff Bezos, a Washington Post tulajdonosa azzal magyarázta döntését, hogy vissza kell nyerni a médiába vetett bizalmat. Aggasztónak nevezte, hogy az amerikaiak egyre kevésbé hiszek az újságoknak, ezért egyre inkább az álhírek és az összeesküvés-elméletek melegágyának számító közösségi oldalakról tájékozódnak. Bezos szerint csak akkor van remény a bizalom visszanyerésére, ha a napilapok kiegyensúlyozottabbak lesznek. Patrick Soon-Shiong, a Los Angeles Times tulajdonosa szintén úgy nyilatkozott, hogy az újságnak a tájékoztatás a célja, nem pedig az, hogy döntsön az olvasók helyett.
A döntés hatalmas felhorkanást váltott ki a szerkesztőségekben és az olvasók körében egyaránt. Mindkét lapnál több szerkesztő és publicista felmondott, az előfizetők tömegesen mondták le megrendelésüket. Többségük a demokrácia elárulásának tekinti a szerkesztőségi semlegességet.
Heather McDonald szerint ez azt jelzi, hogy a tulajdonosok legalább azt érzékelik, hogy valami baj van az egyoldalúsággal. A szerkesztőség felháborodása pedig azt, hogy az újságírók súlyos szereptévesztésben élnek.
Reagált a történtekre Zaid Jilani médiakutató is. Úgy véli, hogy nem lesz könnyű visszatalálni a tárgyilagos és kiegyensúlyozott újságíráshoz. Az előfizetések tömeges lemondása jelzi, hogy az olvasók egyáltalán nem nézik jó szemmel a kiegyensúlyozottságra való törekvést. Ami nem is csoda, hiszen a sajtó is ahhoz szoktatta olvasóit, hogy az ő ízlésüknek és világnézetüknek megfelelően tálaljon mindent. Az olvasók ezért most már nem a tájékoztatást várják tőlük, hanem a világnézeti megerősítést. Vagyis a kiegyensúlyozottsághoz való visszatérés akkor lehet sikeres, ha az olvasókat is sikerül meggyőzni ennek kétségbevonhatatlan hasznáról.
Innen szép a komoly sajtónak nyerni.
U.i.: Mire pontot teszek jegyzetem végére Donald Trump győzelmi beszédet mondott Floridában.