Kárpátokon innen és túl is terjed a Brassói Református Egyházmegye. Bukarestben két gyülekezetük is van a kálvinistáknak, ahová az első nagyobb betelepülési hullám az 1848-as szabadságharc leverése után érkezett, akkor telepedett le oda sok magyar. Makkai Béla történész ezt írja: „A székelység számára politikai változások, gazdasági válságok esetén a menekülés kézenfekvő iránya, vagy az érvényesülés lehetőségeit kínáló útvonal a hegygerincen túli világ. Az anyanyelvet és kultúrát, s általa a hovatartozás biztos tudatát megtartó útravaló a vallásos meggyőződés volt”.
A román egyesülést megvalósító Cuza fejedelem felesége megértéssel fogadta és támogatta is az Erdélyből Bukarestbe menekült reformátusokat, de a történelem nem volt kíméletes a továbbiakban velük. Az elmúlt kétszáztíz esztendőben a bukaresti magyar reformátusok öt templomot voltak kénytelenek építeni! Az első, egy fatemplom már 1815-ben állt, közvetlenül a királyi palota szomszédságban. Ezt hamar kinőtték, és Koós Ferenc akkori lelkipásztor és hívei építettek a helyére egy nagyobbat. A szent hajlék mellett parókia, iskola is volt a magyaroknak.
A kommunista Romániában kellett a hely egy hatalmas kongresszusi palotának, ezért a reformátusok ingatlanait (egy ortodox templommal és egy német iskolával együtt) 1959-ben lerombolták. Furcsa fintora a történelemnek, hogy a vasárnap 50 éves fennállását ünneplő Calvineumot egy másik kommunistának, Kádár Jánosnak köszönhetjük. Bukaresti látogatásán napirendre került, hogy a reformátusokat kárpótolni kell, így 1972-ben elkezdődött a ma is álló templom és paplak építése. Ceaușescunak is voltak feltételei: az új szent hajlék a parókia háta mögé épüljön, a belső udvarra, nem lehet tornya sem, hogy az utcáról ne látszódjon.
Az 1974. október 31-én felszentelt Calvineumot egy ortodox építész, Rene Ghelman tervezte. Ez volt Románia első modern temploma, de érződik, hogy ortodox vallású álmodta meg. Mint Zsold Béla tiszteletes elmondta: „Örvendünk, hogy mi itt otthonra találunk, viszont amikor egy református templomokhoz szokott ember beér ide, akkor érzi azt minden bizonnyal, hogy ezt a templomot nem református ember tervezte, hiszen akkoracska ablakai vannak, hogy itt délben is fel kell gyújtani a villanyt azért, hogy olvasni lehessen Isten igéjét. A reformációnak a központi eleme pedig az Isten igéjének a hirdetése, az csakis az ige olvasása által lehet, ahol nagy, világos, ablakok vannak.” Valóban nagyon sötét van bent, kicsik az ablakok, ám hiába volt az eltakaró igyekezet, vasárnap is megbizonyosodhattunk, hogy az ige fénye járja át az itt tartott istentiszteleteket.
A Calvineum gyülekezete hasonló az erdélyi gyülekezetekhez, talán csak hamarabb elérte a demográfiai fogyás. Zsold Béla elmondta: ötven év alatt százkilencvennyolc alkalommal szolgáltatták ki a keresztség jegyeit. Konfirmált az 50 év alatt 65 fiatal, ez a megkeresztelt gyermekeknek egyharmadát jelenti, azaz 66 százalék valahova eltűnt. Házasságot kötött ötven év alatt 128 pár, és ebből a 128-ból mindössze 15 olyan pár volt, ahol a vőlegény és a menyasszony is református. Ötven év alatt eltemettek 1482 egyháztagot, ez egy nagyobb gyülekezet, vagy három-négy kisebb falusi gyülekezet.
De – fejezte be derűlátóbban a lelkész – szerencsére sokan vannak még, akik itt élnek, s Istennek gondja van a Bukarestben élő magyarokra, és ha bízunk benne, minden bizonnyal lesz jövője is ennek a gyülekezetnek. Mert Isten matematikája eltérő az emberi statisztikáktól, Ő a kövekből is tud életet teremteni. Bukarestben is és Erdélyben is.