A napokban jómagam is rákattintottam az egyik közösségi oldalon a hírre, miszerint elhunyt egy kiváló romániai sportoló édesapja, ő pedig a tragédia miatt lemondta minden elkövetkező szereplését. Ezután még vissza-vissza tértek a visszhangok, rokonok, ismerősök, hazai és nemzetközi sporttársak nyilatkoztak, miszerint teljesen megértik a döntést, a kommentárok még néhány napon át folytatódtak, majd hirtelen megszüntek. Mivel bármelyik sportoló, rokon, jóbarát vagy szurkoló ugyanazon a szenvtelen, távolságtartó hangon írta a szövegét, csakhamar rájöttem arra, hogy itt bizony egy nagy becsapással, egy kedvtelés-számot vadászó hírrel állunk szemben. Nem csupán a közzétevő profil hamis, hiába visel jól csengő nevet, hanem a szövegek sem emberektől, hanem a mesterséges intelligenciától származnak.
Az AI, vagy é-áj, ahogyan az angol nyelvűek rövidítik, illetve az MI, ahogyon mi beszélünk róla, itt van a közvetlen közelünkben és az alapjainak lefektetésében résztvevő, az idén fizikai Nobel-díjas tudós nem véletlenül figyelmeztetett arra, hogy ezek az állandó tanuláson és algoritmusokon alapuló gépi hálózatok nagy mértékben veszélyeztetik nem csupán a tájékoztatást, az információáramlást, hanem magát a döntéshozatalt is.
Ami nem jelent különösebb kockázatot, ha csupán úgy csapnak be, hogy a világhálón ezt vagy azt a terméket vásároljuk, mert éppen abban sétálgatott a romániai hegyekben az Oscar-díjas filmszínésznő – a reklámfilmecske is teljes egészében a mesterséges intelligencia terméke, hiszen X. Y. életében nem tette be a lábát a Kárpátok vidékére -, hanem amikor olyan gyorsan meghozandó döntésekről van szó, amelyek akár egészségvédelmi, akár katonai, akár politikai-gazdasági döntésekben, vagy éles választási helyzetekben az emberek tömegeit érintik.
És lévén, hogy a mesterséges intelligencia betette lábát az emberiség általános fejlődésének az ajtórésébe, ahonnan többé nem lehet kiszorítani, ráadásul a világhálónak köszönhetően a földkerekség majd minden pontján, nem véletlen, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete is foglalkozott legutóbbi, szovátai őszi szakmai konferenciáján a jelenséggel, sőt ezzel kapcsolatban állásfoglalást is megjelentetett.
És most idézet következik: „ Az MI megjelenése aggodalomra ad okot a hiteles, megbízható és alapos tájékoztatást felvállaló médiaszervezetek jövőjével kapcsolatosan. A hasonló alapú eszközök használata az újságírásban, tartalom-előállításban automatizálhat bizonyos feladatokat – gondolunk az interjúk számítógépes bevitelére, a gyors fordításokra, nagy adathalmazok összehasonlítására. Azonban az MI felelőtlen használata a hagyományos újságírói szerepek elvesztéséhez is vezethet. (…) Meggyőződésünk, hogy az újságírók fizikai jelenléte az eseményeken, élő kapcsolata az információszolgáltatókkal szavatolja a hiteles tájékozódást, tájékoztatást. Az MI nem helyettesíti az újságíró helyszíni észlelésén átszűrt érzelmi, értelmi felfogását, ami megerősíti, személyessé és hitelessé teszi a médiában közölteket. A szerző vállalja a felelősséget a tényszerűségért, a hitelességért, és ez nem helyettesíthető.”
Eddig az idézet és hadd tegyem hozzá, hogy a mesterséges intelligencia csak egy újabb lépés a tájékoztatás gépiessé tételében. Ugyanis mifelénk is könnyen meg lehetne becsülni azoknak az újságíróknak a számát, akik részt vesznek bizonyos eseményeken, rendezvényeken, figyelnek, jegyezgetnek, mások viszont ki sem mozdulnak a szerkesztőségekből, lakásukból és már évek óta a copy-paste, azaz másold ki valahonnan és illeszd be az új szövegbe módszerrel élnek. Igy születnek meg a száraz, egyhangú, statisztikai beszámolók, így szűkíthetők le a könyv- és színházi bemutatók a szervezők előzetes tájékoztatásaira, sajtókonferenciák az érdekeltek által közzétett közleményekre és így tovább.
A romániai magyar média különösen sokat veszít, ha kényelmességi szempontok alapján nem vesz részt a kisebb-nagyobb közösségek életében és így, akarva-akaratlan, lemond a teljesség igényéről és egysíkúan tájékoztat, igen gyakran pedig magyarországi szócsővé válik. Már pedig a mesterséges intelligenciával való versenyfutásunkban egyetlen eszközünk maradt: az EI, az emberi intelligencia. Ne mondjunk le az önállóságról. Sem az újságírásban, sem másutt.