Dr. Bencze Mihály nyugalmazott matematikatanár Apáczai-oklevelet vett át a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségétől Hamu és gyémánt című kötetéért.

Lehet-e újságírónak nevezni egy jeles matematikust, sikeres pedagógust? Mi szüksége van neki arra, hogy szinte heti rendszerességgel megszólítsa az Olvasót interjúival, riportjaival, történelmi tárgyú írásaival? Bizonyára ugyanazok a késztetések mozdítják el az írás irányában, mint ami tudományos érdeklődését is táplálják: megfogni, felmutatni a kerek világ valóságát.

Ám míg a matematikus az objektivitás, számszerűség talaján marad, az újságíró éppen a szubjektivitást, az érzelmeket aknázza ki, hogy érthetővé, befogadhatóvá tegye mondandóját.

Bencze Mihály, a jeles matematikus, érdemes tanár a legavatottabb újságírók biztonságával ír. Témaérzékenysége bámulatos, akárcsak munkabírása. Ugyanazt keresi írásaiban, mint matematika példáiban:  megragadni a kerek egészet. A fraktál módszerhez folyamodik, minden résztörténetben azt keresi, ami az egészre, az egészről vall.

Fraktálok vesznek körbe minket mindenhol, kiváltképp a természetben. Fraktál a fák gyökérzete és lombkoronája, a levelek erezete, a felhők, a villámok, a hópihék és a zúzmara, és még nagyon hosszan sorolhatnánk a példákat. Ezek a természetben előforduló fraktálok gyönyörködtetik a szemünket, és szebbnek találjuk őket, mint az egyszerű és rideg geometriai formákat. 

A fraktáloknak van két, matematikai definíciók nélkül is könnyen felismerhető tulajdonságuk. Az egyik a látszólagos bonyolultságuk, ami többnyire abban nyilvánul meg, hogy az egyszerű geometriai objektumokkal ellentétben végtelenül részletgazdagok. Másrészt az önhasonlóság jeleit mutatják, azaz felnagyítva egy kis részüket, ugyanazt a struktúrát fedezhetjük fel bennük, mint amit nagyobb skálán az egész alakzat mutat.

Ilyenek a jelen kötetben közölt Bencze Mihály írások is a szülőföldről.  Végtelenül részletgazdagok, gyönyörködésre, ámulatra késztetnek. Elvezetnek ahhoz a felismeréshez, hogy csodálatos, szerethető, megvédendő a mi szülőföldünk. Másrészt minden írásban fellelhető Erdély számunkra bármely más vidékkel összehasonlíthatatlan varázsa, amelyet csak értelmes és érzelmes utazással ismerhetünk meg. Nem mellesleg a Bencze Mihály által leírt sorok, bekezdések közt barangolva.

Ez a képzeletbeli kirándulás Csángóföld tájaira azonban cseppet sem  fáradságos, unalmas vagy megterhelő.

Mint egy szép matematikai feladat végén, úgy áll a kötet írásainak végén is a felismerés, hogy a hely, ahol élünk rejtélyes, izgalmas, feltárható, megismerhető, de legfőképpen szerethető.

Ez Bencze Mihály újságírói művészetének titka: olvasva írásait rájövünk az a kerek egész, amit sokan próbáltak megfogni, felmutatni, az valójában a Szülőföld!