Kedves hallgatóink, mai jegyzetemben szeretném felhívni a figyelmet egy olyan vándorkiállításra, amely mostanig megjárta Brassót, Sepsiszentgyörgyöt, Csíkszeredát és Gyergyószentmiklóst, holnap nyílik meg Székelyudvarhelyen, majd a hónap második felében Nagyszeben és Marosvásárhely, novemberben pedig Szászrégen és Râmnicu Vâlcea az útvonal.
Műpítészek szervezte szabadtéri kiállításról van szó. Két évente a hat megye szakembereit tömörítő, Arhitectura6 néven megalakult szakmai szervezet egy-egy témát tűz a zászlajára és ezt igyekszik lakosságközelbe hozni, olyan nagy pannókon, amelyek nem csupán épületeket, épületrészeket, településrendezési és belső lakberendezési, valamint design-elemeket tartalmazó fotókat és rajzokat mutatnak be, hanem számos szöveges információval is szolgálnak.
A biennálé keretében a különböző helyszíneken számos tanácskozást, műhelymunkát, filmvetítést is szerveztek és szerveznek, pályázatokat írtak ki pályakezdő és a szakmában már jártas műépítészeknek, sőt versenyt is hirdettek a nagyközönség számára, az érdeklődők a szervezet hasonló megnevezésű honlapján tudtak és még tudnak szavazni a feltöltött fotókra.
Az idei alaptéma az ember és az épített környezet viszonya a természettel, amely kissé jobban lebontva jónéhány lényeges kérdésre összpontosul: hogyan lehet tervezni összhangban a természettel és annak apró részleteivel, miképpen növelhető a kreativítás a klimaváltozással szemben, hogyan egyeztethető össze a hagyomány és a korszerűség, miképpen használhatók fel az építészetben a hagyományos építőanyagok és így tovább.
Hogyha csupán életvitelünket, közelebbi és távolabbi élettereinket tekintjük, akkor egyértelmű, hogy az építészet terén Romániában az 1989-es rendszerváltást követően nagyot fordult a kocka. Amint megindult a külföldre járás és elkezdődött az addig ismeretlen építőanyagok és kellékek beáramlása az országba, amint a külföldön szerzett tőke és az építészeti megrendelések nem egyszer a lehető legnagyobb kavarodásban egymásra találtak, amint megindult a víz-, szennyvíz- és földgázhálózatok kiépítése, egyszóval amint a tömbházkorszakból kikászálódva elkezdtünk civilizálódni és a központosított tervezés helyett az egyéni ízlések és a piacgazdasági jellemzők kerültek előtérbe, úgy változott és mind a mai napig változik épített környezetünk és nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy mindezt észrevegyük.
Jól látható, hogy csupán az utóbbi években mind az egyéni megrendelők, mind az ingatlanbefektetők sok esetben áttértek a kezdeti több emeletes épületekről a földszíntes lakóházakra és lakóparkokra, az energiaköltségek csökkentésének igénye jól észrevehetően elhozta mindezeket a változásokat, mint ahogyan szép csendesen újra megjelentek és terjedőben vannak a teljesen önellátó, az úgynevezett passzív házak. De amint az ember jár-kel az országban sok-sok olyan folyamatot megfigyelhet, amelynek során rájön, hogy lassan teret nyer az építészek örök vágya: a nagy kavarodás után valamiképpen Romániában, Erdélyben és a Székelyföldön is az építészeti elveket, az arányokat, a harmóniát, a funkcionalítást, az életrevalóságot, a társadalmi folyamatokra való ráfigyelést, az anyag- és térhasználatot, a fenntarthatóságot, a célszerűséget, a természeti összefüggőségeket ugyanúgy kellenne tükrözniük a kisebb épületeknek is, mint a nagyobbaknak. Miközben új funciók megtalálásával át lehet menteni a régi falusi gazdasági vagy városi ipari épületeket is.
Az Arhitectura6 vándorkiállítása minderre figyelmeztet. Éppen ezért legtöbbször a városközpontokba elhozott, nagy műgonddal megtervezett felületeket érdemes alaposan áttanulmányozni bárkinek, hogy rájöjjön: a hazai műépítészek az utóbbi években bizony egyre keményebben dolgoznak, hogy a szakma és a művészet egymásra találjon.