Miközben egyre több magasan képzett szakembere, gondolkodó elmére lenne szükség, a felsőfokú oktatás értéke folyamatosan devalválódik. Sokan hajlanak arra a véleményre, hogy egy egyetemi diploma értéke, annak a tudásszintet jelző mértéke az ötven évvel ezelőtti érettségi diploma értékével, középfokú tudás megszerzésének bizonyítékával ér fel. És nemcsak nálunk ez az egyre elterjedtebb vélemény, ahol a magánegyetemek valóságos pártkáder-továbbképzési szintre süllyesztették az egyetemi képzést, hanem Amerikában is.

Egyre több amerikai tartja felesleges időtöltésnek az egyetemi tanulmányokat. Miközben több diplomásra lenne szükség, az egyetemi végzettség egyre kevesebbet ér a munkaerőpiacon, mivel a képzés színvonala csökken.
„Főiskolások millióinak életében a felsőoktatás nemcsak kidobott pénz és idő, hanem kifejezetten kártékony hatású. A diákhitelek béklyóba kötik őket és a főiskolán elsajátított hozzáállás rontja a szorgalmat” – olvassuk a News Tribune hasábjain E. J. Antoni közgazdász és Keri D. Ingraham felsőoktatási szakértő sommás véleményét.

Az amerikai felsőoktatás súlyos intézményi válságban van. A felnőtt népesség egyre elégedetlenebb a felsőoktatás működésével: 2015 óta megháromszorozódott azok aránya, akik egyáltalán nem bíznak az egyetemekben. A szülők kétharmada úgy gondolja, hogy gyereke diploma nélkül is jól elboldogulna az életben. A végzős egyetemisták között tizenöt év alatt 75 százalékról 43-ra esett vissza az egyetemmel elégedettek aránya. Mindennek fényében nem meglepő, hogy az egyetemre jelentkezők száma jelentősen csökkent, bár ebben alighanem szerepet játszik, hogy a szegényebb családból származó diákok egyre nehezebben jutnak diákhitelhez. A jelentkezők számának visszaesése és a csökkenő tandíjbevételek miatt tucatjával zárnak be szakokat.

Antoni és Ingraham arra figyelmeztet, hogy a felsőoktatás mélyrepülésének súlyos gazdasági következményei lesznek, az az már vannak is. Számítások szerint az amerikai munkaerőpiacnak arra van szüksége, hogy a munkaképes lakosságnak 70 százaléka főiskolai diplomát szerezzen, ám a jelenlegi arány mindössze 54 százalék, vagyis kevesebb a megfelelő végzettségű munkavállaló, mint amennyire szükség lenne. Független felmérések szerint legalábbis részben a rosszul képzett munkaerőnek tudható be az amerikai termelékenység visszaesése is. Az alacsonyabb termelékenység pedig rendszerint a gazdasági növekedés lassulásával jár.

A bajokat tetézi, hogy az oktatás színvonala csökken, és a diploma egyre kevesebbet ér a munkaerőpiacon. Nem elég, hogy kevés a diplomás, ráadásul a felsőoktatás egyre kevésbé biztosít valóban hasznosítható tudást. Kutatások szerint az amerikai cégek közel fele tervezi, hogy kevesebb álláshoz írja elő elvárásként a diplomát. Helyette inkább a munkatapasztalatot részesíti előnyben, hiszen ez többet ér a gyakorlatban.

A felsőoktatás válsága részben gazdasági természetű – állítja Antoni és Ingraham. Az oktatás rendkívül drága, a legjobb egyetemeken a kollégiumi ellátással együtt akár évi 90 ezer dollárba is kerülhet egy tanév. De ennél is súlyosabb probléma, hogy a felsőoktatásban az igazság és a tudás keresése helyett egyre inkább ideológiai szempontok válnak fontossá. Vissza kellene térni a tudományos elfogulatlanság elvéhez a felsőoktatásban, vagy az oktatás tartalmát a munkaerőpiaci igényekhez kellene igazítani. A versenyre kényszerített egyetemi hallgatók esetében a kevesebb diplomázott többet jelentene. A mesterséges intelligencia mellett meg kellene őrizni az emberi intelligenciát is. Hogy sikerülhet-e? Nem tudom a választ. Talán megkérdezhetnénk a mesterséges intelligenciát…