A kedves hallgatók az év folyamán minden bizonnyal ellátogattak néhány könyvvásárra, hiszen egyre több van belőlük, még akkor is, ha nem mindig járnak kézzelfogható pénzügyi eredménnyel. Ezeken a rendezvényeken általában a kisebb-nagyobb kiadók hozzák el az éppen megjelent vagy kevésbé friss köteteiket, léteznek viszont olyan helyi kiadványok, amelyek nem kerülnek általános forgalomba, viszont egy-egy közösség számára annál érdekesebbek.
A ma már nyugdíjas csíkszeredai építőmérnök, Rigó László Szabolcs nemrég jelentette meg egy roppant látványos, adatgazdag és fotókkal bőségesen illusztrált füzetecskében a Román Nemzeti Bank helyi fiókjának elköltöztetését és tette mindezt az épület helyváltoztatásának 40. évfordulóján, hogy megcáfoljon számos olyan ellentmondásos véleményt, amelyek nem tudták pontosan elhelyezni sem a munkafolyamatot, sem annak részleteit az időben.
Az idősebb nemzedékek jól tudják, hogy a múlt század hetvenes éveiben Romániában leginkább ideológiai megfontolásokból olyan területrendezési törvény született, amely az ország városaiban új tömbháznegyedek és a szocializmus vívmányainak tekintett új közhivatalok felépítését szorgalmazta, ez pedig együtt járt a régi, patinás városközpontok lerombolásával. Mindehhez Bukarestben hozzájárult az is, hogy az 1977-es nagy földrengés sok épületet alaposan megrongált, ez pedig éppen kapóra jött a lebontások sorozatának a felgyorsításához. A műemlékvédelmi szempontokat mellőzték és hihetetlen erőfeszítésébe került néhány neves szakembernek, hogy a fővárosban több, tizenhét és tizennyolcadik századi kolostort, zárdát, templomot megmentsenek különösképpen abban a térségben, ahol a későbbiekben az úgynevezett Nép Háza, a mai parlament hatalmas ingatlanegyüttese felépült.
Eugeniu Iordăchescu építészmérnök vezette azt a szakembercsoportot, amely gazdaság-hatékonysági érvekkel meggyőzte a múltat végképp eltörölni akaró politikai vezetést, hogy a saját szabadalma alapján kidolgozott épületköltöztetéssel is lehet eredményt elérni. Az 1929-ben Brăilán született és 2019-ben Bukarestben, kilencvenéves korában elhunyt Iordăchescu visszaemlékezéseiben arról írt, hogy egy tálcán rengeteg tányért felhalmozó és az asztalok között így járkáló pincér látványa szülte meg az ötletet, hogy valami ilyesfélét lehetne elérni az épületekkel is, ha egy kemény vasbetonlemezre tudnák ráhelyezni, majd eltolás után rárakni egy új talapzatra. Persze, erre voltak már akkor nemzetközi példák, de a bukaresti szakember eljárása sok szempontból úttörőnek bizonyult, olyannyira, hogy 2000 után, különböző kiállításokon, ezeknek az úgynevezett transzlációs eljárásoknak a részletei hatalmas fotókon bejárták az egész földkerekséget, a leghíresebb építészeti világkiállításokra is eljutva. Mintegy harminc épületet sikerült így megmenteni, többek között olyan tömbházakat és épülettömböket, amelyek például Gyulafehérváron vagy Bukarestben egy-egy sugárút kialakítását gátolták.A kilencezer tonna súlyú épületet Gyulafehérváron például úgy húzták hátrább, hogy a lakók ki sem költöztek belőle.
Nem történt ez másképpen Csíkszeredában sem. Az 1984 július 30-án 8 óra 27 perckor elindított eljárás során 129 méterre költöztették és közben meg is változtatták a mozgatás irányát a Román Nemzeti Bank patinás épülete esetében, méghozzá úgy, hogy a hivatali munka egy pillanatra sem szakadt meg. A tervezővel mindvégig együttműködő Rigó László Szabolcs építőmérnök kiadványában pontosan leírja a csapatmunkát, annak a folyamatnak minden részletét, amely azóta világszerte több szakmai tanácskozáson is szerepel.