Románia megyéinek közel felében a nyugdíjasok száma meghaladja az alkalmazottak számát – derült ki az Országos Statisztikai Intézet jelentéséből. A negatív társadalmi jelenségnek a legfontosabb okai: az elöregedés, a munkahelyek hiánya és a migráció.
A Ziarul Financiar gazdasági napilap elemzése szerint a Kárpátkanyaron kívüli, főként a déli országrészen a legrosszabb a munkavállalók és nyugdíjasok aránya. Olténia, Munténia és Moldva fokozatosan elöregedik és kiürül, csak a nagyvárosi aglomerációk mutatnak valamivel jobb demográfiai korképet. A moldvai Botoșani megyében például a munkába járók alig negyedét teszik ki az összlakosságnak. A legrosszabb a helyzet a déli Teleorman megyében, ahol a nyugdíjasok száma 48%-kal haladja meg az alkalmazottak számát.
Gazdasági elemzők egyetértenek abban, hogy a fejletlen, az innovációtól elzárkózott vagy elzárt megyékben a legrosszabb a helyzet: itt sok a nyugdíjas és kevés a munkavállaló. Ez a lehangoló valóság fokozza az elvándorlási kedvet, ami negatívan befolyásolja a születések számát. Mindez Románia számára szinte megoldhatatlan gazdasági gondokhoz vezet. Kevesen vagyunk, öregek és betegek – mondják a társadalomkutatók –, tíz év alatt pedig negatív rekordot dönthetünk: az ország lakossága a II. világháború utáni évek szintjére süllyedhet.
Az állandósuló demográfiai válság pedig az egész társadalmi berendezkedést megingathatja. Ami pedig a leginkább megremeg, az az ország költségvetése, amely összeroppanhat a hatalmas társadalombiztosítási kifizetések miatt.
Nem tartja kizártnak a pénzügyi összeomlást Adrian Negrescu pénzügyi szakértő sem, aki arra figyelmeztet, hogy a következő másfél évtizedben 1,7 millió munkavállaló megy majd nyugdíjba, a születések száma pedig minden bizonnyal továbbra is csökkenni fog. Adrian Negrescu ezért a családtámogatási intézkedések bevezetését javasolja a kormánynak, hátha ezekkel növelni lehetne a fiatal családok gyermekvállalási kedvét.
Dan Petre szociológus lehangoló következtetésre jut: „Jelenleg a nyugdíjasok és munkavállalók piramisa feje tetejére állt. Minden egészséges társadalmi-pénzügyi rendszer egy olyan piramisra támaszkodik, amelynek alapjánál azok a munkavállalók állnak, akik számosan vannak, és el tudják látni a keveseket, akik koruk miatt társadalmi támogatásra, vagy betegségük miatt segélyre szorulnak. A csúcsára állt piramis miatt egyre több forrást kell az egyre számosabbakra fordítani abból, amit az egyre kevesebbek megtermelnek. Egyre nagyobb lesz a teher a gazdaságon, amelynek növelnie kell a termelékenységét, ami egyre nagyobb nyomást gyakorol a dolgozókra.”
Robert Santa viszont borúlátó, ami a termelékenység növelésének lehetőségét illeti: „Románia lakosság, legalábbis a falusi lakosság gyengén képzett. Ha nyugdíjba mennek a szakembereink, nem lesz akikkel pótoljuk őket. Nagy a szegénység, ami kézen fogva jár az iskolázatlansággal. A mai gyerekeknek kevés esélyük lesz Romániában olyan komplex, jól fizetett munkákat vállalni, amelyek fenntarthatják a gazdasági növekedést vagy csak a stagnálást is.”
A migráció jelenthetné a megoldást, ám Románia nem vonzó a bevándorlók számára. Az ázsiai bevándorlók is csak ugródeszkának használják Romániát, a legutóbbi jelentés szerint a román–magyar határon a schengeni övezetbe illegálisan bejutni próbálók 90 százaléka romániai munkavállalási engedéllyel rendelkezett.
Baljós árnyak tornyosulnak a fordított piramisra.