Egyre több állam egyre bőkezűbb támogatásokkal igyekszik ösztönözni a gyerekvállalást, ám hiába: a fejlett országokban, sőt, már Kínában is zuhan a születések száma.
A szakértők csak a fejüket vakarják a számok láttán: számos olyan gazdag országban (például Kanadában, Norvégiában, Finnországban vagy Dél-Koreában) is drasztikus a visszaesés, ahol az állam nagyon bőkezű támogatásokat nyújt a szülőknek. A demográfiai helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy az anyagi támogatás mellett terjednek az unortodox gyerekvállalási ösztönzők is. Van republikánus csúcspolitikus, aki a minap azzal állt elő, hogy plusz szavazatot adna a gyereket vállaló szülőknek.
Paul Morland brit demográfus szerint nem anyagi támogatásokra, inkább kulturális változásra van szükség a népességcsökkenés megállításához.
Morland a statisztikákból azt a következtetést vonja le, hogy a pénzügyi és gazdasági ösztönzők önmagukban nem fordítják meg a demográfiai hanyatlást. Elismeri, hogy az állami segítség számít, hiszen ezek híján még kevesebb gyerek születne. Azt is kiemeli, hogy a drasztikusan megdrágult lakhatás sok fiatalt visszatart a családalapítástól. Ám a gazdasági okoknál sokkal fontosabbnak tartja a kulturális szempontokat. A vallás visszaszorulása és az egyéni értékek növekvő szerepe általában gyengíti a gyerekvállalási kedvet. Szintén rossz hatással van a születésszámra a fiatalok körében terjedő pesszimizmus a jövőbeli kilátásokkal kapcsolatban, és azon belül is a klímaszorongás. A fejlett országok fiataljai közül egyre többen annyira félnek a klímakatasztrófától, hogy gyereket sem vállalnak, hátha így megmenthetik a Földet. Félelmük annyira letaglózó, hogy arra már nem is tudnak gondolni, hogy mi haszna megmenteni a bolygót, ha nem lesznek utódaink.
Morland elveti azt az alternatívát, hogy tömeges bevándorlással pótolják a népességfogyást. Már csak azért is, mert a többség véleményéhez csatlakozva fontosnak tartja a társadalmak etnikai és nemzeti reprodukcióját. Miközben nem rejti véka alá, hogy a reprodukciós ráta zuhanása, az elöregedés és a vele járó káros következmények: a gazdasági visszaesés, az eladósodás, az elszegényedés az európai kultúra eltűnéséhez vezet.
Olvasom Tóth I. János magyarországi filozófus izgalmas felvetését a gyermekvállalásról. Szerinte az erkölcs kiterjesztése a gyermekvállalásra napjaink új kihívása. Korábban sem mód, sem szükség nem volt az etikus gyermekvállalásra. Kezdetben a reprodukció döntően fiziológiai folyamat volt, ami magas termékenységet – 5-7 – gyerek/nő eredményezett. A fogamzásgátlás kialakulásával az emberek elkezdték szabályozni a termékenységüket. A modernizáció egyik fontos demográfiai vívmánya a halálozás csökkenése, ami megkövetelte a születés csökkenését is. Ennek kézenfekvő módja a szexualitás és a reprodukció szétválasztása, aminek a technikai módját az antibébi tabletta, míg a kulturális hátterét a szexuális forradalom biztosította.
A modern ember a saját egyéni érdekei alapján szándékosan dönt a gyerekvállalásról. Ez amorális gyerekvállalást jelent. Valaki akkor dönt morálisan a gyermekvállalásról, ha döntését nemcsak a saját individuális szempontjai határozzák meg, hanem a közösség szempontjait is mérlegeli. A demográfiai válság elkerülhető lenne, írja Tóth I. János, ha az emberek morálisan döntenének a gyermekvállalásról.
Érdemes lenne a filozófus felvetését megfontolni, megvitatni. Ez lehetne a kulturális váltás, amely megmenthetné a görög-zsidó-keresztény (európai) kultúrát.