Állami, nemzeti és egyházi ünnep egyaránt a mai nap, Szent István király napja. Az ünnep megemlékezés első királyunkról, annak nagy művéről.
1938-ban a magyar Országgyűlés törvénybe foglalta, hogy „Halálának kilencszázadik évfordulóján a magyar törvényhozás az isteni Gondviselés iránt érzett bensőséges hálával kíván hódolni a magyar királyságot megalapozó s a magyarságot az európai küldetés útjára elvezető nagy magyar fejedelem és apostol halhatatlan szellemének.” A jogszabály szövege leszögezte: „Új szellemi és társadalmi formát adott a magyarság életének, de ugyanakkor tisztelte és óvta az ősi értékeket”. A textus ugyanakkor megállapította, hogy „A krisztusi hit elterjesztésével, a keresztény erkölcsök meghonosításával megnyitotta a keletről jött magyarság előtt a nyugati művelődés kapuit s államépítő munkájával megvetette a magyar nemzet életének és fejlődésének szilárd alapjait.” A jogszabály preambulumában felsoroltakért az országgyűlés augusztus hó 20. napját Szent István király emlékezetére nemzeti ünnepnek nyilvánította.
2000-ben ugyancsak a magyar Országgyűlés a Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról rendelkező törvényben szögezte le, hogy „Ezer évvel ezelőtt első királyunk, Szent István megkoronázásával a magyar nép a keresztény hitben egyesült Európa népeivel. Azóta Magyarország a keresztény Európa szerves része. Ez biztosította a magyarság fennmaradását és évszázadokon át betöltött meghatározó szerepét. Magyarország ma is Szent István államalapító művén nyugszik.”
Érdekességként hadd említsük meg, hogy II. András király 1222-ben iktatta törvénybe Szent István ünneplését: „Rendeljük, hogy a szent király ünnepét minden esztendőnként, ha csak valami nagy nehéz ügyek gondja vagy betegségünk meg nem tilt minket, Fehérvárat tartozzunk megülni. […] És ha mi ott nem lehetnénk, a nádorispán kétség nélkül ott leszen érettünk és a mi képünkben minden ember dolgát meghallgatja; és az egész nemesség, valaki akar, szabadon oda gyűlhessen.” A kereszténység és az uralkodói legitimáció jelképévé vált egyaránt István király, ezért rendelte el Buda visszafoglalása alkalmából 1686-ban XI. Ince pápa, hogy a katolikus világ évente emlékezzen meg Szent Istvánról; ezért minősítette országos ünneppé Szent István napját 1771-ben Mária Terézia, Budára hozatva a Szent Jobbot; és ezért tette munkaszüneti nappá augusztus 20-át Ferenc József 1891-ben – derül ki a különböző forrásokból. A pártállami időszakban a búzaaratás ünnepét építették rá az emléknapra, illetve volt időszak, amikor az alkotmány napját ülték e napon. Az ünnep a rendszerváltás után kapta vissza régi fényét, egyházi jellege a Szent Jobb körmenetben, állami jellege az állami ünnepségekben csúcsosodik ki, s az egészet az ünnep estéjén rendezett tűzijáték koronázza meg.
Erdélyben is számos helyen szerveznek ünnepi rendezvényeket. A Szent István királynak szentelt templomokban, kápolnákban búcsús szentmisét tartanak, a szent király nevét vagy attribútumait nevükben viselő településeken falunapokat tartanak; és ezen időpont köré szervezik az ünnepi sokadalmakat Erdély nagyobb városaiban is, igyekezve felmutatni mindazon szellemi és tárgyi értékeket, amelyekkel az adott térség magyarsága hozzájárult a térség kulturális és gazdasági gyarapodásához. A legsikeresebbnek valamennyi közül minden bizonnyal a Kincses Kolozsvár Egyesület által életre hívott Kolozsvári Magyar Napok bizonyult, a rendezvénykavalkád idén tizenötödik kiadásához érkezett. A szervezők szerint a rendezvénysorozat „mára a Kárpát-medence egyik legmeghatározóbb kulturális programsorozata”, melynek révén évről-évre alkalom nyílik „a nagyközönség elé tárni mindazon kulturális kincseinket, melyek bizonyítják: erdélyi magyarságunk életerős, értékmentő és értékteremtő közössége a Kárpát-medencének”.
Nos, ezek számomra a mai egyházi, állami és nemzeti ünnep kulcsszavai: erdélyi magyarságunk életerős, értékmentő és értékteremtő közösség, ezt sugallja államalapító Szent István királyunk napja.