Szárhegy fél évszázada

A Gyergyói-medence valamilyen oknál fogva kedvez a képzőművészeteknek. A Gyilkos-tó környékét például Nagy István tette ismertté művei által, az útépítésen dolgozó mérnök ismerőse vendégszeretetét élvezve hosszú ideig dolgozott a remetei magányban. Galócásról indult Izsák Márton szobrász, a marosvásárhelyi művészeti iskola legendás igazgatója; maroshévíz szülöttje a Nagybányán kiteljesedett Dudás Gyula festőművész. Gyergyóalfaluból mintegy háromtucatnyi művész került ki, a sort Ambrus Imre kezdte, 1959-ben diplomázott, őt követte Sövér Elek és Márton Árpád – akik iskolát alapítottak és képzőművészek nemzedékeit nevelték – működésükkel elfogadottá tették a művészetet, a művész életformát. Kortársuk, sorstársuk volt Gaál András, aki Ditróból indult, Csíkszeredában élt és alkotott, majd 1974-től Szárhegyen hozta létre a művésztelepet Zöld Lajos újságíróval és Márton Árpáddal együtt. A hét végén ünnepelték Gyergyószárhegyen és Csíkszeredában a szárhegyi művésztelep alakulásának ötvenedik évfordulóját. Az ünnepi eseményeken többször felidézték a megszólalók a tábor alakulásának körülményeit: Zöld Lajos Magurán járva látogatta meg a szobrásztelepet, s azt mondta, ilyet ő is tudna szervezni, még a hely is megvolna hozzá. Ötlete találkozott Gaál András Nagy Imre sugallta kezdeményezésével: művésztelepet kell létrehozni Csíkban. Gaál András és Márton Árpád több helyszínt felkeresett, hogy megtalálja a telep létrehozására legalkalmasabbat, de egyek sem bizonyult megfelelőnek. Zöld Lajos értesült Gaál András és Márton Árpád ügyködéséről és felajánlotta, hogy hozzák létre a tábort Szárhegyen. Még a helyszínt is megmutatta: az évek óta lakatlan ferences kolostort és az évtizedek óta romos Lázár-kastélyt. A kolostor hátsó traktusában fa nőtt a cellákban. A két művész hitetlenkedve fogadta Zöld Lajos ígéretét: itt még idén tábor lesz. És lett. Igaz, hogy kezdetleges körülmények között, földre terített matracokon aludtak a meghívott művészek, a kolostorban és a kastély egyik bástyájában. Aztán évről évre javultak a körülmények, a kolostort tatarozták, a kastély épületeinek egy részét rendre újraépítették, a művésztáborok mellett szervezett népművészeti alkotótáborok – a szépteremtő kalákák – résztvevői által készített bútorokkal, kovácsoltvas tárgyakkal, szőttesekkel és varrottasokkal berendezték. A rendszerváltás után a kastély visszakerült a Lázárok leszármazottjainak tulajdonába, talán ők voltak az egyedüli hajdani kisemmizettek, akiktől egy romot államosítottak és használható épületeket kaptak vissza, míg sortársaiktól többnyire működő, berendezett épületeket koboztak el államosítás címén és romokat kaptak vissza. A Márton Áron püspök által 25 évre a művésztelep céljaira bérbe adott kolostor a bérleti szerződés lejárta után visszaszállt jogos tulajdonosára és az épület jobb állapotban volt, mint 1974-ben. A tábor hamar népszerű lett a képzőművészek körében, a szervezők által biztosított szabad alkotói légkör, a festői környezet és a példás vendéglátás, a helybéliek kedvező viszonyulása vonzónak bizonyult számukra. A rendszerváltást követően az egész társadalomhoz hasonlóan a szárhegyi tábor is kereste a maga útját, nyitott külföld felé, immár magyarországi, nyugat-európai, de akár távol-keleti művészek is megfordultak a képzőművészetéről méltán híressé vált szárhegyi telepen, az itt épített kapcsolatok révén pedig a hazai művészek is kijuthattak külföldi oktatási intézményekbe, alkotótelepekre, szoros kapcsolatokat építve a művészvilággal. A telep a természet ihlette alkotásoktól eljutott a természetművészetig, de továbbra is tartja magát az alapító atyák elképzeléseihez: szabad teret engedni az alkotásnak és kiszűrni az amatőrizmust és a dilettantizmust. Szárhegy ma már fogalom a hazai művészeti életben, fennállásának ötven éve alatt felhalmozott gyűjteménye az elmúlt fél évszázad hazai és nemcsak művészeti életének keresztmetszetét adja. Ugyanakkor számon tartják a nemzetközi porondon is. Ráadásul Szárhegy kisugárzásaként jött létre a székelyföldi művésztelepek sokasága vagy a nemzetközi színtéren rangos és méltán népszerű Székelyföldi Grafikai Biennále. Talán valamilyen oknál fogva a Gyergyói-medence kedvez a képzőművészeteknek.