Franciaország elismerte Marokkó szuverenitását a vitatott nyugat-szaharai terület felett, megváltoztatva ezzel egy évtizedes álláspontját, és csatlakozva a Marokkót támogató országok egyre bõvülõ listájához, miután az ENSZ közvetítésével zajló békefolyamat zsákutcába került.
Emmanuel Macron francia elnök a Marokkó által 2007-ben javasolt autonómiatervet nevezte a konfliktus megoldása „egyetlen alapjának”, csapást mérve a függetlenségpárti Polisario Frontra, amely a spanyol gyarmatosítás vége óta a szaharai õslakosok legitim képviselõjének vallja magát. Elemzõk szerint Franciaország eltérése történelmi álláspontjától jelentõs gyõzelem Marokkó számára, és követi az Egyesült Államok, Izrael, Spanyolország és azon afrikai országok egyre növekvõ számát, amelyekkel Marokkó a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésére törekszik. Marokkó 1975-ben annektálta Nyugat-Szaharát. A 266 ezer négyzetkilométeres, foszfátban és halban, illetve feltehetõleg olajban is gazdag területen az annak függetlenségéért küzdõ Polisario Front mozgalom kikiáltotta a Szaharai Demokratikus Arab Köztársaságot, és fegyveres harcot indított az államalakulat önrendelkezéséért a szomszédos Algéria támogatásával. Marokkó jelenleg az egykori spanyol gyarmat nagyjából kétharmadát tartja ellenõrzése alatt. A vezetés Rabatban mindössze autonómiát lenne hajlandó biztosítani a nagyjából Olaszország méretû térségnek, ahol 580 ezren élnek. Algír ugyanakkor egy ENSZ-tervet szorgalmaz, amelynek értelmében népszavazást tartanának az önrendelkezésrõl. A térség miatt éles diplomáciai viszály bontakozott ki Algír és Rabat között is.