Annak ellenére, hogy néhány óra múlva indul a párizsi nyári olimpia megnyitó ünnepségének a közvetítése, minden bizonnyal ma, pénteken, koraeste, 18 órakor is nagyon sokan gyűlnek össze a Csíkszeredai Megyeháza Galériában, ahol a Free Camp Nemzetközi Alkotótábor huszadik, jubileumi megrendezésének a közös tárlatmegnyitóját tartják.
Ez alkalomból érdemes legalább dióhéjban visszatekinteni a kezdetekre. A romániai rendszerváltás után, a kulturális elszigeteltség hosszú éveit követően, a megnyíló határokon kezdetben megjelentek a műgyűjtők és a műkereskedők, hogy a képzőművészet évtizedek alatt összegyűlt értékeit felfedezzék és valamiképpen magukkal vigyék. Ennek azonban gátat vetettek a csakhamar alaposan megszigorított vámszabályok. A komoly egzisztenciális gondokkal küzdő székelyföldi képzőművészek ezen úgy segítettek, hogy hosszabb-rövidebb időre kitelepedtek a határon túlra, elsősorban Magyarországra, de más országokba is, ott alkotva és ott hagyva a munkáikat. Amint Románia elindult az uniós csatlakozás útján, egyre inkább előtérbe kerültek azok a képzőművészeti törekvések, amelyek a kortárs nyugat-európai áramlatok megismerése után magukkal a művészekkel is szerettek volna kapcsolatba kerülni.
1999-ben két csíkszeredai alkotó, Berszán Márkos Zsolt és Botár László kezdeményezésére létrehozták a Hargita Visual Art Egyesületet, 2001-ben pedig ennek égisze alatt, a kettőjükhöz társuló Erőss István, a mai budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem székelyföldi gyökerű rektorának a szervezésében létrejött az Interart elnevezésű nemzetközi alkotóház, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy még nagyobb mértékben bekapcsolja a Székelyföld művészetét az egyetemes kortárs művészeti hálózatba.
Ma már elmondható, hogy ezek a kisérletek voltak az előfutárai annak a 2005-ben Csíkszeredában elinduló Free Camp elnevezésű, nemzetközi képzőművészeti alkotó táboroknak, amelyek a Hargita Megyei Kulturális Központ hátterével és az intézményi valamint a közösségi támogatásokat összefogó Botár László irányítása alatt igazi intézménnyé váltak, megérve a huszadik megrendezésüket ugyanazon az állandó helyszínen, a Szakszervezeti Művelődési Házban.
A mérleg azt mutatja, hogy ezidáig Európa és a világ 16 országának 115 hivatásos vizuális művésze alkotott a Free Camp-eken, kihasználva az adott minőségi szint fölött a szabad témák, műfajok és stílusok lehetőségeit.
De nem csak ezt. A nyitott műtermekben az évek folyamán gyakran megjelenő műkritikusok véleménye szerint a hétköznapi életben manapság már szinte luxusnak számító, ráérős, sokszor éjszakába nyúló beszélgetések, a mindeddig csak munkáikon keresztül ismert vagy sokszor teljesen ismeretlen kollégák munkamódszereinek alkotásközbeni megfigyelése, általában a szakmai és emberi közeg segített újragondolni, összegezni a művészeti törekvéseket, gyakran sarkallva a megszokottból való továbblépésre, a modorosság veszélyével fenyegető rutinból való elmozdulásra.
Ma, koraeste, 18 órától öt ország tíz alkotója, magyarországi, ausztriai, moldova köztársaságbeli, dél-koreai és természetesen romániai művészek mutatják be munkáikat, ott lesznek a kiállítást és a Free Camp folyamatot méltató műkritikusok is, akik minden bizonnyal a folytatás mellett törnek lándzsát. Ami aligha lesz egyszerű, mert a sorozat létrehozójának vezéralakja, Botár László, a megyei kulturális központ munkatársa nyugdíjba megy, a két évtized alatt létrejött gyűjtemény szellemi-művészeti sorsának az értékesítésében pedig igen nagy szűksége lenne a további biztos, irányító kezekre. Azonban történjen is bármi, ahogyan az olimpiák, úgy a művészetek is mennek tovább a maguk útján.