A királyok szálláshelyét csak impozáns palotának, vadregényes kastélynak tudjuk elképzelni. Ha tehetem, ahol csak lehet, meglátogatom e királyi lakokat. A budavári palota volt az első ilyen hely, amelyet felkereshettem, de volt alkalmam járni a gödöllői királyi rezidencián, Bécsben a Burgban és a Schönbrunn kastélyban, Krakkóban a Wawelben, Bukarestben kívülről láthattam a Cotroceni-palotát, Brüsszelben a királyi palotát… A paloták valóban tekintélyt parancsolnak, a kastélyok vadregényesek, s végigjárva a hajdani királyi, fejedelmi vagy főúri rezidenciákat olykor megfogalmazódik a látogatóban, hogy a pompa, a fényűzés nem feltétlenül jelent kényelmet, otthonosságot.

Minap egy királyi birtokra toppanhattam be. Nem álltak őrt előtte morcos katonák, nem nyüzsögtek a környékén titkosszolgák fülük mögé tekeredő dróttal, nem hemzsegett az udvaron szolgálók hada, holott egy regnáló uralkodó birtoka volt. III. Károlyé, Isten kegyelméből Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának királya, a nemzetközösségi királyságok – szám szerint további 14 állam – uralkodója. Ráadásul személyes vagyonát 605 millió fontra becsülik – amivel igaz, hogy messze alulmarad milliárdos alattvalói vagyona mögött, de a liechtensteini, a luxemburgi nagyherceg és a monacói herceg után Európa leggazdagabb uralkodói közé tartozik a mindent rangsoroló gazdasági és bulvársajtó információi szerint. A lényeg, hogy fontos, rendkívül fontos ember – abban az értelemben is, hogy nagyon sok fontja van, de úgy is, mint a világ államfőinek egyik legismertebbje.

Nos, az ő birtokára vetődtem. Nem kiváltságos vendégként, hanem sokadmagammal, újságírók társaságában. A Székelyföld eldugott, szó szerint Isten háta mögötti zugában a birtok vendéglátó helyként működik. Azt hinné az ember, hogy távol a civilizációtól, távol az aszfaltozott úttól és az infrastruktúrának nevezett egyéb csodáktól nincs élet, s erre fel itt a koronás fő is jól érzi magát és a birtokot felkereső turisták is. Találkoztunk is párral, tekintélyes terepjárókkal érkeztek, angolul beszéltek, kimérten, de kedvesen mosolyogtak, végtelenül udvariasak voltak és lerítt róluk, hogy nem havi 3000 lej bruttóból élnek és nem kétkezi munkával keresték a kenyerüket valamelyik ipartelepen. A helyiek szerint számtalan ilyen és hasonló turista fordul meg a királyi birtokon, vendégeskedik a koronás fő házában és a környező vendégházakban, több napot, hetet töltve el a természet ölelésében és a csendben.

A házakat és a vendégeket látva rögtön eszembe jutott, hogy mifelénk a társadalmi státus jelképe a ház mérete, az autó márkája és ára, a tujákkal kerített telek és a gondosan nyírt pázsit – ami éltükben nem lesz olyan, mint az angol gyep, mert annak is a rendszeres gondozás mellett 500 esztendő kell ahhoz, hogy olyan legyen, amilyen… S erre fel a királyi birtokon mit látunk: hagyományos tornácos székelyföldi parasztházakat, gazdasági épületből átalakított konyhát – amelynek homlokzatát a Károly címere mellett a Rhédei és a Kálnoki családok címere díszíti, és láthatunk hajdani szekérszínből átalakított lefödést, amelyhez hozzáépítették a sütőházat kemencéstől, s a vendégek a kemencéből világító láng fényénél költik el vacsorájukat.

Mesélték a helyiek, hogy herceg korában Károly pikniket rendezett zalánpataki látogatásai alkalmával, az eseményre hivatalos volt a településnek mind a kilencvenvalahány lakója, megkóstolta a helyiek főztjét és ő is megosztotta a számára készített ételeket az új ízekre kíváncsi helyiekkel, sőt a kisüstit is megízlelték közösen. Mióta király lett annyi változott, hogy nem ehet a helyiek főztjéből, de továbbra is szívesen megosztja velük a saját kosztját.

A király birtoka számomra a gyimesi skanzent juttatta eszembe, hangulata arra emlékeztetett. S valahogy nem tudtam elképzelni ebben a miliőben helyi hatalmasságainkat, akik a királyi pompát csak a luxusban és a méregdrága szolgáltatásokban látják megtestesülni. Holott lehet királyi, fejedelmi az egyszerűség, a meghittség, a csend, a természetközeliség, a szerénység is. A hozzájuk fűződő viszony teszi a helyet impozánssá, vadregényessé.