Napjainkban, amikor a papíralapú-, nyomtatott- vagy ahogyan még mondani szokás, a print-média leáldozóban van, érdemes felfigyelni arra, amikor egy újabb, hagyományos folyóirat megjelenik.
Nos, a Csíki Székely Múzeum Patina címmel jelentette meg Kelemen Imola szerkesztésében és Csillag István ugyancsak látványos grafikai kivitelezésében idei, harmadik kiadványát, amely mintegy 150 oldalon elsősorban azokat a kutatásokat hozza olvasóközelbe, amelyet szakemberei a Magyar Géniusz program támogatásával végeztek az elmúlt két esztendőben.
Igen figyelemreméltó, hogy ezek a vizsgálatok a hagyományos régészeti, levéltári, művészettörténeti és más módszereken túl felhasználják a műszaki tudományok és a digitalizáció legújabb eredményeit, és így jutnak nem egyszer olyan váratlan következtetésekre, amelyek már-véglegesnek tűnő nézeteket is adott mértékben átalakíthatnak.
A csíki templomok harangtornyait hosszú ideig jellegzetesen késő középkori emlékekként tartották nyilván, úgy vélték, hogy keletkezésük a 17. századra tehető és úgymond a gótika jellegzetességeit hordozzák magukon. Ám Botár István és Tóth Boglárka közös építészeti és dendrokronológiai kutatásai azt igazolták, hogy számos esetben a tornyok tetőszerkezetei és bizonyos építészeti megoldások arra utalnak, miszerint egyeseknek a keletkezése már legalább egy évszázaddal előbbre tehető. A dendrokronológia az építkezésre felhasznált fafajtáknak az évgyűrűiből von le olyan következtetéseket, amelyek többek között régmúlt évszázadok természeti viszonyait is vázolhatják, ugyanakkor jól nyomon követhetők a Székelyföldön hagyományos ácsmesterség változásai is az időben.
A Google-térképek felvételein és más digitális eljárások modellezésein jól látszik az is, hogy a részben ismert felcsíki középkori vasművesség nyomai újabb fejezetekkel bővíthetők, a vasérceket begyűjtő felszíni fejtések a régészeti leletekkel összevetve egészen más megvilágításba helyezik még a Csíkra jellemező, úgynevezett nadrágszíj-parcellák kialakulását és a tulajdonviszonyokat is.
Mara Zsuzsanna restaurátor a múzeum képzőművészeti gyűjteményében megtalálható erdélyi, középkori, fából készült színes szobrok festékrétegeit és pigmentjeit vizsgálta a legújabb fizikai és vegyi módszerekkel, ezekből a festékmintákból pedig nem csupán az átfestések időbeliségére, hanem a faragó műhelyek jellegzetességeire, sőt mi több a Kárpát-medencei fafajták korabeli elterjedésére is lehet következtetni.
A Csíki Székely Múzeum 2023-ban és 2024-ben egy éves rendezvénysorozattal ünnepelte a Mikó-vár fennállásának 400. évfordulóját. A Patina kiadvány erről is részletesen beszámol, mint ahogyan Túrós Eszter visszatekint Csíkszereda képzőművészeti életének az alakulására a romániai rendszerváltás után és az intézmény nagysikerű Nagy István kiállításának a hátterét is vázolja. A 17. századbeli peres jegyzőkönyvek és más dokumentumok már régóta kimeríthetetlen forrását jelentik a középkori történelmi kutatásoknak, ezeket gazdagítják most Karda-Markaly Aranka és Kósa Béla legújabb tanulmányai.
Még számos más érdekes írás is olvasható a folyóiratban, amely amolyan nyitott műhelyként hozza olvasóközelbe a Csíki Székely Múzeumban kibontakozó tudományos munkát. De hogy mennyire megváltozott és milyen mértékben vált közönségbaráttá a székelyföldi múzeumok élete, arról meggyőződhet bárki, aki a hét végén, a múzeumok nappalokat összekötő éjszakáján megnyitja a sepsiszentgyörgyi, udvarhelyi, gyergyói és csíki múzeumok ajtaját, hogy sok-sok olyan rendezvénnyel találkozzon, amelyek igazolják, hogy ezek az intézmények kultúránk élő, változó, izgalmas összetevői.