Egyre több szerkesztőség válik meg az újságíróitól és alkalmazza a mesterséges intelligenciát. A végső veszély az, hogy az újságírás elveszíti emberi dimenzióját. Nem a párbeszéd lehetőségét kínálja többé a zsurnalizmus, a tévedés lehetőségével együtt, hanem az egyoldalú, irányított tájékoztatás és a véleménydiktatúra közege lesz.
Emlékszem, milyen lelkesedéssel fogadtuk a közösségi média szárnybontogatását a kétezres évek elején. A sajtószabadság kiteljesedését, a demokratikus párbeszéd színterét láttuk benne. Láttuk bele. Mára kiderült a véleménybuborékokat buzogtatta fel és a gyűlöletbeszédet növesztette hatalmassá. A modern világból hiányoznak azok a közösségi terek, amelyekben sor kerülhet az ilyen vitákra, éppen amiatt, hogy az internet hozzájárult a véleménygettók kialakulásához. Az online fórumok „nem-helyek”, olyan anonim terek, amelyekben nem jön létre valós közösségi élet. A demokrácia működéséhez szükséges érzelmek, mindenekelőtt a mások tisztelete és a többség akaratának elfogadása pedig csak az olyan nyilvános terekben alakulhat(na) ki, amelyekben a polgárok között bizalom van, s amely a sokszínűség és a véleménykülönbségek ellenére lehetővé teszi a társadalmi összetartozást.
A mesterséges intelligencia olyan, amilyenre programozták. Tartalmat előállítani is a csak betáplált szempontok és a programozó céljai szerint fog. Ezek közt szerepelni fog az a szándék is, hogy a gyanútlan, az MI objektivitásában feltétlenül megbízó olvasó elhigyje azt, hogy ez maga a tárgyilagos valóság, abszolút bölcsesség.
„Az MI-nek kevés kézzelfogható haszna van, a hátrányai azonban egyre nyilvánvalóbbak” – írja a Spiked magazinban Andrew Orlowski. Május folyamán ismeretlenek több ezer oldalnyi dokumentációt szivárogtattak ki a Google új keresőjével kapcsolatban. Ezekből kiderült, hogy a cég új, mesterséges intelligenciát használó keresője rendszeresen hallucinál, vagyis nyilvánvaló ostobaságokat válaszol. Azt javasolta például, hogy a pizzára ragasztóval erősítsük rá a sajtot, továbbá hogy tegyünk gázolajat a spagettibe. Orlowski felidézi, hogy tavaly februárban a Bard chatbot hallucinációi 100 milliárdos veszteséget okoztak a Google-nak. Idén pedig a Gemini képgenerátor váltott ki nagy botrányt, miután a politikailag korrekt programozóknak hála az alkalmazás feketebőrű náci katonákat, őslakos indián amerikai elnököket és délkelet-ázsiai női pápát rajzolt.
A Google bagatellizálta az eseteket, és arra hivatkozott, hogy a hibák forrása az internet használói által generált tartalom. Orlowski szerint ennél jóval súlyosabb a probléma. Az ostobaságok a mesterséges intelligencia természetéből fakadnak: abból ugyanis, hogy az MI valójában nem gondolkozik, hanem „sztochasztikus papagájként” viselkedik, vagyis statisztikai alapon próbál mondatokat alkotni. Ha tévedéseket tartalmazó szöveg alapján tanítják be, akkor ő is tévedés válaszokat gyárt. És a humort sem képes megérteni, ezért az ironikus kijelentéseket is komolyan veszi: a Google keresőjének egyes butaságairól kiderült, hogy egy ismert vicclapból származnak.
Ennél is nagyobb probléma, hogy a mesterséges intelligencia saját magát butítja el – írja Orlowski. Az ostobaságok, amelyeket generál, terjedni kezdenek az interneten, így az újabb MI-alkalmazások ezeket is felhasználják. Az ostobaságok MI-ről MI-re szállnak. Kétségtelenül az MI-újságírásé a jövő. De ebben a jövőben meg kell maradnia az ember által írt tartalmaknak is, mert az újságírás nemcsak értelmes, hanem érzelmes viszonyulás is az emberi társadalmak valóságához, vágyaihoz, törekvéseihez.