Sokan hajlamosak azt állítani, hogy a mai diákok butábban kerülnek ki az iskolából, mint ahogy belépnek. Joel Kotkin demográfus egyenesen azt állítja, hogy „a felsőoktatás tájékozatlan, műveletlen és diszkalkuliás nemzedéket termel, így ez a nemzedék nem lesz képes betölteni a demokráciához nélkülözhetetlen polgárság pozitív szerepét.”
Egy Egyesült Államokban készült felmérés kimutatta, hogy a nyolcadik osztályosoknak alig több mint negyede tud folyékonyan olvasni, csupán egyötödük ismeri a matematika alapjait, alig valamivel többnek van némi fogalma a földrajzról, az amerikai történelemről pedig csak minden hetediknek. A diákok intelligenciahányadosa egyre alacsonyabb, s ez tapasztalható a főiskolások körében is.
Kotkin mindezt elsősorban a radikális woke ideológiáknak tulajdonítja, amelyek a felsőoktatásból lecsorogva a közoktatást is elárasztják. Megesik, hogy a matematika tananyagban külön fejezetet szentelnek a társadalmi igazságosságnak és a klímaválságnak. Egykoron – kesereg Kotkin – az egyetem és a középiskola a felemelkedés lehetőségét nyújtotta a szegényeknek és kulturált állampolgárokat termelt ki. Ma már nem így van. Sem az Egyesült Államokban, sem minálunk.
Sergiu Klainerman román származású matematikus egyenesen azt állítja, hogy az egyetem butábbá tesz, mert ma már nem a teljesítmény, az érdem számít, hanem a bőrszín, a származás. Nem az igazság, hanem a történelmi igazságtétel a vezérlev. A sokszínűség dogmatikus alkalmazása az oka annak, hogy a Stanfordon a diákoknak csak 21 százaléka fehér, a Harvardon 34, miközben a fehérek a lakosság 70 százaléka teszik ki. Klainerman szerint az elbutulás orvosolására eszmei forradalomra van szükség, olyan felszabadulásra, amilyet Kelet-Európa élt meg a kommunizmus összeomlásának idején.
Ők mindketten konzervatívok – ellenérvelhetnének hallgatóim. Larry Summers, a Harvard hajdani rektora, és Clinton elnök volt pénzügyminisztere viszont liberális. És ő is igen lesújtó képet fest a felsőoktatásról. Aki az antirasszizmusnak álcázott rasszizmust bírálja, annak nincs könnyű élete a Harvardon – jegyzi meg – és Harvard korántsem kivétel. Máshol is egyre inkább az ideológiai szempontok számítanak, nem a teljesítmény és a kiválóság. Mindenekelőtt a humán szakokon. Ez visszatérés a felvilágosodás előtt idők szemléletéhez, és súlyos kárt okoz a haladó értékeknek, amelyeket ezek az egyetemek elvben képviselnének.
A jövő birodalma, az ész birodalma – mondta Winston Churchill. Egyre többen riadnak meg attól a kilátástól, hogy a jövő a tudatlanság, a műveletlenség tartománya lesz.
Nem eshetünk azonban kétségbe! Eszünkbe kell véssük Apáczai Csere János intelmét az Iskolák fölöttébb szükséges voltáról: „Olyan időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek. De azon kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell venni a jövendőt? Nem! Gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni.”
Sapienti sat!