Nagyon vegyes összetételű, Európa nyugati és keleti országaiban élő kisebbségi újságírókból álló csoporttal jártam a hét végén Hargita megye nyugati és keleti peremén. A nyugati végen Farkaslaka nevezetességeit kerestük fel: Tamási Áron szülőházát, az író húga, Ágnes portáján az öreg házat és a hajdani csűr helyén emelt korszerű kultúrcsűrt, valamint a helyi katolikus templomot és az írónak a templom mögött emelt síremlékét. Aztán a megye keleti részére autóztunk és Csíkszépvízen a Székely Határőr Emlékközpontot kerestük fel.
Érdekes volt megtapasztalni mindkét településen, hogy az elmúlt években korszerűsítették az utcákat, aszfalttal burkolták őket, vízelvezető árkokat építettek, hidak és átereszek gondoskodnak arról, hogy esős-havas időben ne sárban taposva kelljen közlekedni. S azt is érdekes volt látni, hogy az udvarhelyszéki és a csíki nagyközség utcái, takaros házai egyaránt arról árulkodnak, hogy lakói talán jobb módúak, mint a környező települések lakossága. Mindkét helyen rendben van a házak és a középületek többsége, s látni az igyekezetet, hogy a helyiek fontosnak tartják az idegenforgalmat, a különböző létesítmények, vendéglátóhelyek és programok, rendezvények révén igyekeznek a településre csábítani minél több turistát és a ott vagy a környéken tartani őket minél hosszabb ideig.
Mindkét emlékhely jól karbantartott, látványosan berendezett. Míg Farkaslakán a klasszikus módon kínálják az író szülői házában a látnivalókat: az eredeti bútorokat és berendezési tárgyakat, valamint a számos, az író életéhez és életművéhez kapcsolódó dokumentumot, Szépvízen a látvány és a korszerű múzeumtechnika dominál: a látogatóknak az élményt nem a kiállított tárgyak sokasága és azok rendkívülisége szolgáltatja, hanem a kiállítás kivitelezési módja, az interaktivitás és a közvetített üzenet. Farkaslakán az írónak a szülőföld iránti ragaszkodása, szeretete sugárzik az emlékhelyeken, Szépvízen a székely hadszervezetek és a határőrizet történetét mutatja be a kiállítás az Árpád-kortól a második világháború végéig, s noha katonamúzeumról van szó, üzenete mélységesen pacifista: a katonasors – s nem csak a székelyeké – a nemes eszmények, mint a hősiesség, helytállás, győzelem mellett a tragédiák sorát, a mérhetetlen szenvedést is hordozza.
Érdekes volt megtapasztalni, hogy miként reagáltak az Európa nyugati és keleti feléből érkezett kollégák a látottakra. Farkaslakán – noha nem sokat tudtak, azaz semmit nem tudtak Tamásiról, életútjáról és életművéről – a település hangulata, idegenvezetőink lelkesedése, az emlékhelyhez való ragaszkodása fogta meg őket, no meg a tizenkilencedik század végének, huszadik század elejének hangulatát konzerváló szülői házban látottak fogták meg őket, repítették vissza a látogatókat a nyugaton már elfelejtett, keleten még élő emlékként jelen lévő múltba. Abba a múltba amit vagy a természetes fejlődés, vagy a történelem vihara sodort el. A Szépvízen látottak nem a múlt, a falu iránti nosztalgiát ébresztette fel bennük, hanem az időben és térben távolabbi és közeli háborús eseményeket, konfliktusokat juttatta eszükbe, no meg az ezek okozta szenvedéseket. Ugyanakkor öröm volt látni, hogy mindkét helyen felkészültek a látogatók, vendégek fogadására: felkészült idegenvezetők kalauzolták őket a kiállítótérben és a múltban. S azt is öröm volt megtapasztalni, hogy a látogatás után is volt mit tenni a környéken, volt ahol az igényesebb vendéget is méltó módon tudták kiszolgálni, a helyi étel- és italkínálatot a más ízekhez szokott külföldiek számára is kívánatossá, vonzóvá tudták tenni. Ráadásul a személyzet angolul is kommunikált, igyekezve megtenni mindent azért, hogy a vendég jól érezze magát, visszavágyjon, kellemes élményekkel távozzon és jó hírét vigye a helynek, a településnek, a térségnek, a közösségnek.
A két település példája bizonyítja, hogy kis pénzzel, de annál több jó ötlettel és leleményességgel, igényes szolgáltatások nyújtásával mifelénk is lehet vonzó az idegenforgalmi kínálat, a hagyományost és a korszerűt ötvözve lehet olyan élményt nyújtani, hogy jól érezze magát a turista, érkezzen az Európa nyugati vagy keleti országainak bármelyikéből.