Hallgatom Ludwig van Beethoven IX. Szimfóniáját. Kétszáz évvel ezelőtt komponálta, de elámulok, mennyire aktuális. És nem csak azért mert zárótétele, az Örömóda az Európai Unió himnusza is. Az elmúlt két évszázadban sok minden kötődik a szimfóniához, többek közt az is, hogy a nem szokványos időtartamú zenemű meghatározta még a CD lemezek tárolási kapacitását is.
A klasszikus zene egyik legmeghatározóbb darabját már siketen komponálta meg Beethoven, művészi értékéből azonban ez nem vont le semmit. Üzenete pedig átjárja mind a fiatal, mind pedig az elfáradt emberek lelkét, lelkesít vagy biztat:
Gyúlj ki, égi szikra lángja,
szent öröm, te drága, szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
ittas szívünk vágyva lép.
A megzenésítés gondolata azóta foglalkoztatta Beethovent, hogy 1793-ban elolvasta Friedrich Schiller Az örömhöz című versét. Ám egészen 1824-ig kell ugornunk az időben, amikor is a költeményt felhasználta művében.
Mindössze két próba előzte meg a bécsi Kärtnertor színházban megtartott ősbemutatót. A szóbeszédek szerint a halláskárosodott Beethoven a zárótételnél a közönségnek háttal állva nem vette észre a szimfónia befejezését és a jelenlévők üdvrivalgását. A zene hatására gondolataiban teljesen elmerült szerző segítségére végül egy szólista, Caroline Unger sietett, hogy megfordulva már láthassa darabjának elsöprő sikerét. A III. Frigyes Vilmos porosz királynak felajánlott művet a közönség ötszörös vastapssal üdvözölte.
A magát az örömöt ünneplő szimfónia sikerének záloga lehetett az is, hogy Beethoven jó érzékkel csupán a weimari költő azon verssorait emelte be saját művébe, mely az általa kívánt életérzést továbbíthatta közönsége felé.
Bár azt gondolhatnánk, hogy a korabeli kritikusok is osztották a hallgatóság véleményét, ez nem volt így, az ítészek ugyanis azt az öregedő zeneszerző különc darabjának tartották. Mit sem törődve a kritikusok fanyalgásával, Richard Wagner saját vezényletével adta elő a darabot, elismerve ezzel a szimfónia nagyszerűségét. Johannes Brahmsot is megihlette, c-moll szimfóniáját gyakran „Beethoven X. szimfóniájaként” emlegették, részben gúnyosan, részben elismerően. Liszt Ferenc pedig zongoraátiratot készített belőle.
Beethovenhez hasonlóan Franz Schubertet is kilencedik szimfóniájának befejezése után érte a halál. Valószínűleg ez vezethette a 20. század elején Gustav Mahlert arra, hogy babonásan tartózkodjon saját kilencedik szimfóniájának megírásától. Mahler úgy gondolta, hogy a monumentális Beethoven-darabon átok ül: senki nem írhat több szimfóniát, mint amennyit Beethoven alkotott. Végül mégis elszánta magát saját Kilencedikjének megírására, azonban a tizediket már ő sem tudta befejezni.
Az átok ellenére Beethoven művének népszerűsége mind a mai napig töretlen maradt. 1972-ben a szimfóniának a béke és szolidaritás eszményeit közvetítő negyedik tételét megválasztották az Európai Unió himnuszának. Az UNESCO pedig első zeneműként nyilvánította a világörökség részévé.
Az utolsó tételben felcsendülő Örömóda üzenete az egész emberiséghez szól, egy olyan világot hirdet, amelyben a barátság és együttérzés életünknek egyik legfontosabb örömforrásává válhat.
Milyen jó lenne, ha kiderülne, mindazok ellenére, amik világunkban, korunkban történnek, Beethoven prófétának bizonyul.