Ma a 176. évébe lépett a Brassói Lapok.
A lap története ugyanolyan hányatott sorsot mintáz, mint a brassói magyarságé. 175 éve Bem József úgy döntött, hogy három nyelven indít újságot Brassóban, elsősorban azért, hogy olyan információkat juttasson el a város lakosságához, amelyek az ő látásmódját tükrözik. Magyarul Brassói Lap néven indult az újság, szerkesztésére pedig Veszely Károly plébánost kérte fel. Ugyanakkor megjelent a Kronstadter Zeitung, illetve Cezar Boliac szerkesztésében román nyelven Espatriatul néven jelent meg lap Brassóban.
A Brassói Lap beköszöntő cikkében bár az áll, hogy „újraindítottuk a Brassói Lapot”, de ez valószínűleg csupán egyfajta hivatkozás arra, hogy korábban már voltak kísérletek magyar nyelvű lap alapítására, amelyek – érdeklődés hiányában – nagyon hamar megszűntek. Brassói Lapból összesen tizenhat szám jelent meg, hiszen az orosz erők betörése után Veszely Károlyt letartóztatták és a lapot megszüntették. De a lap érdeme az volt, hogy elhintette a brassói magyarság körében az újságolvasás szeretetét, így a megszűnése után számtalan lapkísérlet indul el, néhány nagyon sikeres lapot is kiadnak. A Brassói Lap története tulajdonképpen véget 1849 májusában, az újraindulás 1895-ben történik meg, amikor január 1-én két kisebb lap fúziójából létrejön a Brassói Lapok, amely a két világháború között jelentős szerepet játszott az erdélyi magyar sajtó történetében, de a kultúrtörténetben is.
A Brassói Lapokat végül 1940-ben tiltják be a Vasgárda utasítására, annak ellenére is, hogy a tulajdonos, Kahána Bernát igyekezett valamiképpen megmenteni a lapot, ezért átadja Kacsó Sándornak és körének. Tudta, hogy egy zsidó tulajdonban lévő újság nem élheti túl a Vasgárda atrocitásait. A lap megszüntetésekor ennek ellenére arra hivatkoznak, hogy ugyan keresztény tulajdonban van, de a nyomdának, ahol a lap készül, zsidó a tulajdonosa. Kacsó Sándor ennek kapcsán szomorúan jegyzi meg, hogy már nem érheti meg a lap századik évfordulóját.
Ezek után hosszú időn át nem jelenhet meg a Brassói Lapok, a szocializmus éveiben előbb Vörös Zászló, majd Új Idő néven olvasható magyar nyelvű újság Brassóban. Ekkor következik be egy olyan fordulat, ami szerencsésnek is mondható: a bukaresti Magyar Szó szerkesztőségéből az akkori főszerkesztő-helyettest, Albert Sándort Brassóba nevezik ki, neki pedig kinevezésekor az a kérése a bukaresti elvtársakhoz, hogy az Új Időt kereszteljék át Brassói Lapokra. Beke Györgynek van is egy írása arról, hogy a Brassói Lapok újraindítása érdekében még a Brassó-Bereck szárnyvonalon is gyűjtenek aláírásokat az ingázó munkások körében, a kérés felterjesztése után pedig elfogadják azt, hogy a Brassói Lapok ismét megjelenjen.
Ez 1969. július 21-én történt, és érdekes egybeesés, hogy ekkor történt a holdra szállás is, így a lap címoldalán Csutak Levente képzőművész Ikarusz-grafikája szerepelt, a vezércikkben pedig azt írja Albert Sándor, hogy ez ugyan kis lépés a brassói magyarság számára, de ugyanolyan fontos lépés, mint az amerikai űrhajósé az emberiség számára.
Az újság meghatározó volt a két világháború között és meghatározóvá kívánt válni 1969 és 1989 után is. Ma a túlélésért küzd. Politikai állásfoglalásaiban a lap a magyarság összefogását kívánja és fogja szolgálni, semmiképpen sem a széthúzást. Ma is ezt próbáljuk. Hogy mennyire sikerül ez, az egy másik kérdés.
A legrégebbi, ma is megjelenő magyar lap munkatársainak nevében kívánom, hogy Isten és az olvasók tartsák meg az erdélyi magyar nyomtatott sajtót. Ameddig tudják, ameddig lehet.