Ma van a magyar költészet napja, amelyet 1964 óta –kereken hatvan éve – minden évben József Attila születésnapján tartanak. Amikor az 1905-ben született költő papírra vetette az Ars poetica Németh Andornak című vers első két sorát, azaz „Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga”, még nem is sejthette, hogy a születése napja jó pár évtized múlva a magyar költészet napja lesz.
Mint ahogy arról sem lehetett fogalma, hogy sokan fogják idézni a magyar nyelv különlegességét ecsetelő szavait, amelyek így hangzanak: „Nyelvünk ízei gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom műszer lett, zajtalan sebességű gép, mellyel a mérnöki elme könnyedén alakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját s az udvar sarkában gubbasztó maroknyi szalmaszemét alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai.”
Eddig tartott az idézet,most pedig elkanyarodom József Attilától, ugyanis nem feledkezhetek meg Márai Sándorról, aki 1900. április 11-én látta meg a napvilágot. A kassai születésű író, költő és újságíró az 1930-as években korának egyik legismertebb és legnépszerűbb szerzője volt, de miután 1948-ban elhagyta a hazáját, műveit kiiktatták a magyar irodalmi életből. Az 1980-as években megpróbálták hazacsalogatni, ám ő nem adta be a derekát, sőt azt sem engedélyezte, hogy kiadják a könyveit.
Az 1989-ben bekövetkezett halála után kezdték el újra megjelentetni Magyarországon a munkáit, 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott, majd az azt követő években hat filmet is készítettek a regényei alapján.
Márai mondta, hogy „az emigráns, mint az űrhajós, megtudja, hogy nincs fix pont, ahol megkapaszkodjon. Egyformán otthon van az otthonosságban és az otthontalanságban”. A Márai-idézet után visszakanyarodom a magyar költészet napjához, amely a Magyar Írószövetség szerint az elmúlt évtizedek során jelentősen hozzájárult a magyar verskultúra fejlődéséhez. Leginkább azzal, hogy a kezdeményezők és a lelkes érdeklődők színes kulturális programmal – egyebek között előadásokkal, felolvasásokkal, szavalóversenyekkel – ünneplik a költészetet.