Közismert a közmondás miszerint senki nem lehet próféta a saját hazájában. A mondás bibliai eredetű, az Újszövetségben Márk evangéliuma így idézi Jézus szavait: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában”, Máté evangéliumában is hasonló a megfogalmazás: „Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a saját hazájában és a maga házában”, Szent Lukács könyvében pedig a „Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában” szövegváltozat olvasható. Jézus ezt a sokat idézett kijelentését annak kapcsán tette, hogy szülővárosában hitetlenkedve fogadták tanítását. Péntekig úgy tűnt, hogy a jézusi megállapítás Véső Ágoston festőművészre is érvényes: a hetven esztendős pályafutása képzőművészeti alkotásaiból készített válogatást, valamint a vele készült életútinterjút tartalmazó kötetet eddig csupán Debrecenben és Csíkszeredában sikerült bemutatni. Pénteken azonban szülővárosában és alkotó tevékenysége kiteljesedésének színhelyén, Nagybányán is megismerhette a közönség a kötetet a Teleki Magyar Házban szervezett könyvbemutatón. A teltház pedig azt bizonyította, hogy mégiscsak megbecsüli a nagybányai közösség az idős, immár 93. életévében járó művészt. Ő maga mondta el a bemutatón, hogy a mindenkori hatóságokkal, hivatalosságokkal időnként élbe állt és élbe áll, nem mindig úgy viszonyulnak tevékenységéhez, ahogyan ő elvárta volna, de a művészetkedvelő közönség, a bányai művészetszerető polgárok mindig pozitívan viszonyultak hozzá, sok szeretetet és támogatást kapott tőlük. Ez a visszajelzés pedig erőt ad ahhoz, hogy továbbra is tervezzen, alkosson, szervezze a több mint két évtizeden általa vezetett Nagybányai Tájképfestő Telepet.
A művész korát meghazudtoló erővel, energiával és lelkesedéssel beszélt a könyvbemutatón a kötetről, létrejötte körülményeiről, kiemelve azt, hogy egy csíkszeredai szerző – azaz jómagam – egy nagyváradi szerkesztő és kiadó – Szűcs László és a Holnap Kulturális Egyesület – fogott össze annak érdekében, hogy az életutat bemutató kötet elkészülhessen. A Teleki Magyar Ház méltó helyszínnek bizonyult a rendezvény lebonyolítására, az intézmény vezetője, Dávid Lajos pedig Véső Ágoston dokumentumértékű művészi fotóiból válogatott kiállítást rendezett az esemény tiszteletére. A művész elragadtatva beszélt a kiállított fotográfiákról, az azokon megjelenő példaképeiről, mestereiről, művésztársairól: többek Pirk János, Barcsay Jenő, Ciupe Aurel, Mohi Sándor, Nagy Oszkár, Balla József, a Francois Gáll néven világhírnevet szerzett Gáll Ferenc, no meg Walter Frigyes személyéről, munkásságáról, pártfogó barátságáról számolt be a közönségnek, kiemelve művészi és emberi kvalitásaikat. S megtudhattuk, hogy Véső Ágoston nem pihen, odaadással szervezi az idei tájképfestő telepet, ahol neves hazai és magyarországi képzőművészek társaságában a legnemesebb nagybányai festészeti hagyományokat kívánják megőrizni, ápolni, annak eszméit tovább vinni. Ebben a törekvésében partnerre talált Szmutku Róbert római katolikus esperes-plébános személyében, aki az egyház által alapított Bosco Szent János Szórványkollégium fenntartását támogató Philia Oazis vendéglátóhelyen művészeti galériának, folyamatosan megújuló kiállításnak is teret biztosít. A kiállítás anyagát a Véső Ágoston által szervezett művésztelepen készült alkotásokból válogatták.
Nagybányához kötődik a magyar piktúra egyik legszebb fejezete. Ennek tudatában van nemcsak a magyar művészek közössége, hanem tudomást vesznek róla a román művészek, a román hivatalosságok is: legalábbis ezt bizonyítja a nagybányai művésztelep alapító atyáiról, a telepet látogató művészekről elnevezett utcák sora, illetve a nyár óta a főteret díszítő szoborkompozíció, Deák Árpád alkotása, amely a telep alapítóinak – Hollósy Simon, Réti István, Iványi-Grünwald Béla, Thorma János és Ferenczy Károly festőművészeknek – állít méltó emléket.
Az alapítók közül Réti Nagybányán született, Thorma Nagybányán élte le életét. Nem tudom, éltükben prófétának tartották-e őket a városban, mint ahogy kései utódjuk, Véső Ágoston is olykor úgy érzi, nem lehet próféta a saját hazájában. Én azonban azt tapasztaltam: nem vetik meg őket saját hazájukban, a maguk házában.