Ma van farsangfarka. A keresztény hagyomány szerint húshagyókedden ér véget a vízkeresztkor kezdődött farsangi időszak, a vidám mulatságok ideje. Nem is olyan régen még ebben az időszakban tartották a bálokat, népünnepélyeket és a korábbi esztendő báljai következményeként a lakodalmakat. Ez az időszak volt a párválasztás időszaka is, erre teremtettek remek alkalmat a bálok, táncos mulatságok, társas összejövetelek. A mulatságok sora a magyar nyelvterület jelentős részén a farsangfarkán szervezett farsangtemetésben, Mohácson busójárásban, vagy Velencében és Rio de Janeiro-ban karneválban csúcsosodik ki, hogy majd átadja a helyét a húsvét nagy misztériumára hangoló nagyböjti időszaknak.
A velencei és a riói karnevál immár világszerte fogalom. A leírások szerint a velencei karnevál két hétig tart, húshagyókedden ér véget. Ez idő alatt a helyiek igyekeznek minél több időt tölteni a vízen – gondolában, csónakban, tutajon –, ha tehetik ott is étkeznek vidám zeneszó mellett, s a hiedelem szerint a hamvazószerdán a hajnalt is a vízen kell köszönteni, mert aki az Adriába mártott ujjával vet keresztet, egész évben védett lesz a betegségektől. A vigalmi időszakban számos tilalmat feloldottak, volt olyan időszak amikor egyetlen tiltás sem volt érvényben, ilyenkor álarcot és álruhát viselő mulatozók vették birtokba a várost, ráadásul az álarc viselése kötelező volt. Ez utóbbi kötelezettség alól mentesítették – sőt határozottan tiltották a maszk viselését – a kaszinók vendégeinek, illetve megtiltották a férfiaknak, hogy női ruhába öltözve apácakolostorba menjenek be – ugyanis az álarcosok bejelentetlen látogatását még a magánházakban is megtűrték, a farsangi móka része volt. Velence olyannyira összenőtt a karnevállal, hogy ha az átlagember meghallja a Velence szót, rögtön társítja hozzá a lagúna, a gondola, az oroszlán és a maszk fogalmát, akár úgy is mondhatnánk, hogy Velence egyik arca éppen az álarc.
Rióban a portugál hagyományokból táplálkozott a karnevál, az Entrudo remek alkalmat szolgáltatott a féktelen vigalomra, a résztvevők szagos vízzel locsolták és sárral, záptojással és citromhéjjal dobálták egymást – ha hinni lehet a leírásoknak. Brazíliában állítólag 1855-ben hozták létre a fiatalok baráti karneváli társaságát, vagy fiatalok karneváli baráti társaságát – kinek hogy tetszik –, akik évente megszervezték a színes kosztümökbe öltözöttek felvonulását mintegy megalapozva a mai karneválokat, amelyeket ugyancsak civil szervezetek rendeznek. A rendezvénysor mai formája 1928-ban kezdett kikristályosodni, ekkortól tartják ugyanis a szambaiskolák felvonulását. A szervező és résztvevő szambaiskolák tulajdonképpen tagjaik számára oktatási és egészségügyi tevékenységet folytató civil szervezetek. A felvonuláson témát választanak maguknak, amit zenével és a felvonuló díszes kocsikon táncoló fiatalok mozdulataival fejeznek ki.
A velencei és a riói sokadalom közötti legszembetűnöbb különbség az, hogy míg Velencében beöltöznek a résztvevők, Rióban inkább megszabadulnak ruháiktól. A közös vonás, hogy mindkét helyen kivetkőznek magukból az emberek, no meg az, hogy mulatozásuk turisztikai attrakcióvá lett. Velencében a különböző források napi 50 ezertől 130 ezerig terjedőre becsülik a várost felkereső turisták számát, Rióban idén 46 millió látogatóra számítanak.
Mi más léptékben gondolkodunk, jó ha sikerült több száz embert megmozgatni egy-egy ilyen rendezvénnyel. S mivel belesavanyodtunk a munkába ezt az ünnepünket is, mint sok mást nem napján tartjuk, hanem azt az megelőző hétvégén, hogy legyen idő kipihenni a fáradalmakat a hétfői munkakezdésre. Így Csíkszentkirályon is vasárnap tartották a Hargita megyei hagyományőrző csoportok éves közös farsangi felvonulását. S bár nem kellett tíz- vagy százezresével számolni a vendégeket, s a bevételt is hamar megolvasták a helyi kocsmárosok, mindenki jól szórakozott. Sófalva viszont ragaszkodik a hagyományhoz, ott ma temetik a telet. Igen, mert ma van farsangfarka.