A napokban többször olvashattunk, hallhattunk az egészségügyi ellátással kapcsolatos hírt. Pénteken például híradónk is beszámolt róla, az egészségügyi minisztert idézve, hogy „Jóváhagyta a megüresedett állások betöltéséről szóló két memorandumot a kormány, így több mint 7600 állást lehet meghirdetni az egészségügyben”. A hír szerint a két memorandum alapján „a kórházak több mint 2500 orvosi állást hirdethetnek meg, és az országos mentőszolgálatnál is lehet alkalmazni további 365 személyt”. S az is elhangzott, hogy „Rafila felkérte a személyzethiánnyal küszködő egészségügyi intézményeket, … haladéktalanul kezdjék el az állások meghirdetésének procedúráját. Emlékeztetett, hogy a versenyvizsgák az állások meghirdetésétől számított 30 napon belül megszervezhetők.” Másutt számadatokat is olvashattunk arról, hogy melyik megyében hány orvost és hány ápolót alkalmaznak, illetve hány fővel nő a kisegítő és a szakszemélyzet létszáma, s több helyen megjegyzik, hogy az intézkedés nem oldja meg a heveny orvoshiányt – főként a vidéki – egészségügyi intézményekben, csupán enyhíti azt.
Tegnap híradós kollégáim arról számoltak be, hogy „rendelőik bezárásával fenyegetőznek a háziorvosok”. Teszik ezt tiltakozásként amiatt, hogy az Országos Egészségbiztosító Pénztár a honlapján közzétett tervezet szerint „javasolta az orvosi szolgáltatások pontértékének csökkentését”. Az idézett hírforrás szerint a családorvosok attól tartanak, hogy az intézkedés következményeként februártól mintegy 30, de akár 50 százalékkal is kisebb lenne a jövedelmük. A hírforrás megjegyzi, hogy „A háziorvosok száma így is országszerte csökken, de vidéken különösen rossz a helyzet.”
Az egyik népszerű magyar nyelvű hírportál háromszéki számadatokkal támasztja alá a fenti állítást, s azt is megjegyzi, amellett, hogy növekedik a betöltetlen háziorvosi helyek száma, egyre nő a háziorvosi praxisban dolgozó orvosok átlagéletkora, egyre kevesebb fiatal választja ezt a hivatást, többnyire egyetemi klinikákon keresik boldogulásukat.
Hogy nagy a baj az egészségügyi ellátó rendszerben, tapasztalhatjuk nap mint nap: ugyanis – hogy egy elcsépelt hasonlattal éljek – sok az eszkimó és kevés a fóka, azaz sok a beteg és kevés az ellátásukra fordított összeg. Ha kevés a pénz, kevesebbet lehet az orvosok, ápolók bérére, egészségügyi szolgáltatásokra, egészségügyi infrastruktúrára, eszközökre és berendezésekre költeni, s egy agyonbürokratizált rendszerben – amelyben az orvosok idejük jelentős részét papírok kitöltésére és ide-odaküldözgetésére kell fordítsák – túlterhelt az egészségügyi személyzet, túlterheltek a különböző laboratóriumok, alig lehet időpontot kapni egy-egy egyszerűbb vagy komplexebb vizsgálat elvégzésére. Nem irigyelem azt az orvost, aki napközben ellátja az osztályon fekvő betegeit, majd a járóbetegrendelőben folytatja ugyanezt, ahhoz, hogy esti vizitre, netán éjszakai ügyeletbe igyekezzen utána. S mivel sok a beteg és a kevés az orvos még a magánrendelőknek is bőven akad dolga – s ott is próbálnak helytállni.
Választási évben vagyunk, többek között új parlamentet is választunk. A választás eredménye határozza meg a parlament, majd a maga rendjén a kormány összetételét. Választáskor azt is vegyük majd figyelembe, hogy melyik alakulat mit kínál az egészségügyi ellátás terén és annak megvalósítására milyen garanciát mutat fel. Fontos lenne, mert ha nem szán több pénzt a kormányzat az egészségügyi ellátásra, az áldatlan, kóros állapot fennmarad, s nagy eséllyel súlyosbodik. Tartok tőle azonban, hogy még sokáig olvasgatunk az egészségügyi ellátás hiányosságaira, azok megoldására tett kísérletekre vonatkozó híreket. Ezért mindenkinek egészséget kívánok.