Ma egy olyan témáról beszélek, amely többször is előkerült az elmúlt években, de úgy érzem, hogy sohasem árt az ismétlés. Ilyenkor, az ünnepek táján egyre több hirdetés kerül az utcára, a különböző internetes oldalakra, a cégek nyereményjátékokat népszerűsítenek, köszönőleveleket küldenek a hűséges ügyfeleiknek, támogatóiknak, és közben a jókívánságok sem maradnak el. Számos idegen nyelv hatására több helyen is csupa nagy kezdőbetűs ünnepi üdvözletekkel lehet találkozni, ami a magyar helyesírás szabályai szerint helytelen.
Noha az erős érzelmi töltet miatt sokszor hajlamosak vagyunk nagybetűvel kezdeni egy-egy szót vagy kifejezést, „kis kezdőbetűvel írjuk az ünnepneveket, a nevezetes napokat, a rövidebb-hosszabb időszakokat, a történelmi eseményeket jelentő szavakat, szókapcsolatokat” – olvasható A magyar helyesírás szabályai 12. kiadásában. Mit jelent ez pontosan? Kis kezdőbetűvel írjuk egyebek között az advent, a karácsony, a szenteste, a naptári év utolsó napját jelölő szilveszter, illetve a vízkereszt szavakat. Ezúttal néhány példamondattal készültem… „Minden évben a családommal töltöm a szentestét.” „Sokak szerint az év legszebb napja a karácsony.” „Hétvégén lesz advent harmadik vasárnapja.” „Fogalmam sincs, kikkel töltöm a szilvesztert.” „Boldog karácsonyt!” „Kellemes karácsonyi ünnepeket!” Két utóbbinál csupán az első szót kezdjük nagybetűvel, a többi szó kisbetűs.
Nem maradhatnak ki az új esztendővel kapcsolatos jókívánságok sem, viszont ezek megfogalmazásakor nem árt odafigyelni egy kicsit… erre még a szövegszerkesztőm helyesírás-ellenőrző programja is figyelmeztet egy hullámos vonallal. A különírt új esztendő jelzős szerkezettel kapcsolatban az jelenik meg a képernyőn, hogy jelentéstől függően a kiemelt szavakat egybe is lehet írni. Vajon miért buzdít erre? Az egybeírt újesztendő, illetve az újév január elsejét, magát az ünnepnapot takarja, ezért ha a jókívánságunk nem csupán egy napra szól, írjuk külön szókapcsolatot.
Közben eszembe jutott egy néhány éve látott helytelen írásmód: valaki az egyik közösségi oldalon nagybetűvel kezdte a karácsony szavunkat, az -i képzőt pedig kötőjellel ragasztotta hozzá. A helyes változat a csupa kisbetűs, egybeírt karácsonyi. Bár nincs köze az ünnepekhez, az egyelemű, vagyis egyetlen egyszerű szóból álló földrajzi nevek -i képzős származékát is kisbetűvel kezdjük, az alapforma viszont nagybetűs. Például: Erdély és erdélyi.
Az ünnepnevek helyesírásával kapcsolatban előkerestem A magyar helyesírás elvei és szabályai című szabályzat hatodik, változatlan kiadását, amely 1877-ben jelent meg először. Ez olvasható benne a mai témával kapcsolatban: „A hónapok, napok és ünnepnapok nevei kis kezdővel iratnak […], szintúgy a tulajdonnevek is, ha melléknevekké lesznek […].”