Az eredendő bűnt az alkotmányozó nemzetgyűlés követte el akkor, amikor Romániában a parlamenti és az elnöki köztársaságnak valamilyen hibrid változatát, az úgynevezett félelnöki rendszert honosította meg, de azt is rosszul. Hazánkban ugyanis az elnöknek formálisan nincsenek közigazgatási kompetenciái – ez a kormány feladata – azonban a független intézmények vezetőinek kinevezésén keresztül az elnök személye valós veszélyt jelent a hatalmi ágak szétválasztására.
Hogyan is néz ki ez a gyakorlatban? Tételezzük fel azt a helyzetet, amikor a kormány és az elnök különböző pártcsaládokat képviselnek. Most tekintsünk el attól, hogy az elnöknek megválasztása után ki kell lépnie a pártból, amelyiknek színeiben indult, de valójában elkötelezettje marad annak a politikai erőnek, amelyik tisztségbe juttatta. Nos, ebben az esetben a kormány intézkedései megtámadhatóak a bíróságon, a parlament döntései pedig az Alkotmánybíróságon. A legfőbb ügyészt, a legfelsőbb bíróság elnökét, az alkotmánybíróság három tagját az államfő nevezi ki, vagyis informálisan ugyan, de befolyásolni tudja az igazságügyet, ennek révén pedig a végrehajtást és a törvényhozást is. Teheti mindezt úgy, hogy valójában semmilyen felelősséget nem vállal a döntéseiért, elbújik a „független” igazságszolgáltatás mögé és onnan mozgatja a szálakat. Teheti ezt azért is, mert a kormánnyal és a miniszterelnökkel szemben az elnök megbuktatása gyakorlatilag lehetetlen, hiszen leváltásához – a mandátumának lejárta előtt – népszavazásra lenne szükség, ahol a szavazásra jogosultak abszolút többségének kellene a menesztésére voksolnia.
Más szóval a jelenlegi alkotmány mintegy szentesíti a nép körében „tatukának” titulált puha kezű diktátort, aki úgy tesz, mintha nem venne részt a politikai csatározásokban, de emberein keresztül a saját érdekei szerint irányítja azok kimenetelét. Traian Băsescu jó néhány eklatáns példával szolgált elnöksége idején az elnöki árnyékhatalom működésére.
Ilyen körülmények között érthető, hogy miért van akkora tétje a jövő évben esedékes elnökválasztásnak, amely ráadásul egybeesik a parlamenti választásokkal is, tehát minden valószínűség szerint a törvényhozás politikai többségét adó erő fogja az elnököt is adni.
Az INSCOP közvélemény-kutató intézet napokban közzétett jelentése szerint, ha most lenne az elnökválasztás, akkor azt Mircea Geoană, a NATO főtitkárhelyettese nyerné meg 26,2%-al (aki magunk közt szólva az országban egyszer már megnyerte az elnökválasztást, ám a külföldről gyanús körülmények között érkező voksok megváltoztatták az eredményt Traian Băsescu javára). Második helyen a Szociáldemokrata Párt elnöke, Marcel Ciolacu áll (20,8%), őt Diana Şoşoacă, az S.O.S Románia elnöke és George Simion, az AUR vezetője követik (14,4 illetve 14 százalékkal). A még esélyesek sorát a liberálisok elnöke, Nicolae Ciucă zárja 12,1 százalékkal.
Egyértelműnek tetszik, hogy a választásokig az azonos ideológiai platformon álló jelöltek valamilyen módon ki fognak egyezni. Ebben az esetben a baloldalt képviselő Mircea Geoană és Marcel Ciolacu közül kerül ki Románia következő elnöke, hiszen együtt több mint 50 százalékos támogatottságot mondhatnak maguknak és híveik között is meglehetősen nagy az „átjárás” lehetősége, nem esik nehezükre az általuk ugyan nem preferált, de szintén baloldali értékeket képviselő jelöltre szavazni. Hasonló a helyzet Diana Şoşoacă és George Simion esetében is, akik együttesen megszerezhetik a voksok több mint egynegyedét. Azt mondhatnánk tehát, hogy az egy év múlva esedékes elnökválasztás második fordulójába nagy valószínűséggel egy baloldali és egy szélsőséges nacionalista jelölt fog bejutni és a helyzet ahhoz válik hasonlatossá, ami 2000-ben volt, amikor Ion Iliescu és Corneliu Vadim Tudor csaptak össze és az előbbi 70 százalék körüli eredménnyel győzött.
A helyzet azonban nem biztos, hogy ennyire egyértelmű. A hivatkozott kutatás nem mérte Laura Codruţa Kövesi támogatottságát. A jelenlegi európai főügyész és az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) egykori amazonja ugyan cáfolta, hogy indulni kíván az elnökválasztáson, de megfigyelők szerint támogatottsága még mindig jelentős és minden bizonnyal számíthat a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) színeiben induló Cătălin Drulă és a REPER nevű párt elnöke, Dacian Cioloş összesen közel nyolc százalékára is. Kövesi esetleges indulása ugyanakkor az Európai Bizottság érdekeit is szolgálná, akiket nyugtalaníthat a hazai baloldal olykor kritikus fellépése a brüsszeli elvárásokkal szemben és amelyet Orbán Viktor sikeresnek tűnő vétópolitikája a jövőben még bátoríthat is.