„Ha netán kétkednétek a Mikulás létezésében, legyen eszetekben: akit szeretnek, az van!” – írta a Nagyszakállúról Zeke László író és jogász.
No, de ki is a Mikulás? „A gyermekek képzeletében élő hiedelem szerint december 6-án a jóknak ajándékot, a rosszaknak virgácsot hozó fehér szakállú, piros köntösű püspöksüveges öregember” – olvasható a Magyar értelmező kéziszótárban ennek a hétnek a főszereplőjéről.
A meghatározás ellenére családonként változhat a Mikulás érkezésének az időpontja, nálunk, jó pár évvel ezelőtt december 5-én este hagyta ott a lépcsőn az ajándékokat… utólag persze kiderült, hogy a szomszéd néni volt a segédje.
Bár a szokás történetéről számtalan legenda kering, a gyerekek megjutalmazása vagy a szegények megsegítése mindegyikben visszatér. A keresztény kultúrkörben a hagyomány Szent Miklóshoz, a keleti egyházak legtiszteltebb szentjéhez fűződik, aki a 3. században született a kis-ázsiai Patarában egy gazdag kereskedőcsalád sarjaként. Kisgyerek volt, amikor elveszítette a szüleit, utána érsek nagybátyja nevelte, aki megismertette a kereszténységgel. Később a papi hivatást választotta, és szüleitől örökölt vagyonából rendszeresen adakozott a rászorulóknak, sokan már éltében szentként tisztelték. Végül égi jelre ő lett Müra püspöke, az egyházi tisztséget pedig ötvenkét esztendeig töltötte be. Halála után szentté avatták.
Tetteiről kereskedők meséltek, illetve vándorszínészek zengtek ódákat Európában, a 10. században, és innen már csak néhány lépés vezetett a ma ismert ajándékozáshoz. A magyar családoknál az Osztrák-Magyar Monarchia idején terjedt el a hagyomány.
Természetesen nem hagyhatom figyelmen kívül a modern mesét, miszerint a néhol Télapóként is emlegetett Mikulás valójában Lappföldön, az örök jég és hó birodalmában él, és decemberben, rénszarvasok által vontatott szánon a csillagok között igyekszik eljutni a gyerekeknek.
Angolszász területen, főként az Amerikai Egyesült Államokban Santa Claus néven emlegetik, és a köré szőtt legenda szerint az Északi-sark az otthona. Skandináviában hagyományosan Lappföldhöz kötik a lakhelyét, azon belül is egy Napapiiri nevű településhez, amelyet 1985 után Mikulás-faluvá neveztek ki. A mai rész vége felé közeledve fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Mikulás-nap, illetve a Mikulás-jelmez összetételeket kötőjellel írjuk. Végül pedig felolvasnék egy vicces levelet, amely régóta kering a világhálón: „Kedves Télapó! Egész évben jó voltam… Illetve általában… Legalábbis néha, vagyis… Néhanapján… Ritkán… Na jó, hagyjuk, majd megveszem magamnak!”