Apám hároméves volt 1928-ban, amikor megkezdte adását a román közszolgálati rádió. Nagyapám Diószegen az elsők között vásárolt egy vevőkészüléket, így apám szinte a rádió mellett nőtt fel. Egész nap hallgatta, elannyira, hogy miután leérettségizett csináltatott magának egy névjegykártyát, amire azt íratta, hogy: Székely József – okleveles rádióhallgató. Egész életében emlékezett rá, milyen döbbenetet váltott ki a családban, amikor a rádióban bemondták, hogy a német hadsereg megtámadta Lengyelországot és ezzel kezdetét vette a második világháború.
Ugyancsak rádión követte a 6-3-as magyar – angol focimeccset és az 1956-os magyarországi forradalomról is a rádióból értesült. Én az Orion márkájú rádiókészülékünkre emlékszem, amelyen el nem mulasztottam volna meghallgatni Komjáthy György tánczenei koktélját, vagy a rádiókabarét.
Szóval nálunk a rádiónak varázsa és kultusza volt. Ezért is örültem nagyon, amikor középiskolás koromban a Kolozsvári Rádió egykori szerkesztőjének, Sebesi Imrének a felkérésére telefonon küldtem tudósításokat a különböző a nagyszalontai kulturális és sporteseményekről. Kapcsolatom a Kolozsvári Rádió magyar nyelvű adásával az egyetemi éveim után is folytatódott, akkor többnyire Benkő Judit műsorában vendégként szerepeltem.
Képviselőként Labancz Frida közéleti műsorában számoltam be a parlamenti munka közérdekű eseményeiről a Bukaresti Rádió magyar adásában, ahol 2009-től immár alkalmazottként folytattam a rádiós mesterséget, amelyet nagyon megszerettem. A romániai közszolgálati rádiózásnak voltak felemelő és megalázó pillanatai, mert követnie kellett a történelem hullámvasútját. A közrádióban jelentette be Mihály király Románia kiugrását a hitleri Németország oldalán folytatott háborúból és átállását a Szövetségesek oldalára. Az ötvenes években a rádió a Román Kommunista Párt propagandájának az eszköze volt. Az 1989-es forradalomban a rádió kulcsszerepet játszott és a maga eszközeivel hozzájárult a rezsim bukásához.
Az 1994-ben elfogadott rádió- és televízió-törvény megteremtette a pártatlan és független rádiózás kereteit. Ma a közszolgálati rádió mértékadó médiaintézmény. Különösen fontos dolog ez akkor, amikor azt látjuk a környezetünkben, hogy a politika igyekszik megszállni, államosítani és kormányzati szócsővé alakítani a közmédiát. Egy olyan világban, ahol az információ hatalom és fegyver is egyben, és őrült harc folyik a hallgatottságért, nézettségért, internetes kattintásokért, amikor a virtuális teret és az étert propagandaszövegek, hamis hírek árasztják el, óriási a felelőssége a közszolgálati rádiónak.
Jelenleg a Román Rádió megfelel ezeknek a kihívásoknak, bár az, hogy 2016-ban megszüntették a rádió- és televízióilletéket nem tett jót a két intézmény függetlenségének. Ennek ellenére a közrádió műsorai nem vádolhatók elfogultsággal, a szerkesztőknek senki sem írja elő, hogy miről hogyan tájékoztassanak és miről ne beszéljenek, bár egyes pártközpontokban megfogalmazódtak ilyen jellegű igények. Ezt jelzi a hallgatók elégedettsége is. A legfrissebb rádióhallgatói felmérés szerint a Román Rádiótársaság 23,4%-os piaci részesedéssel az első helyen áll a médiacsoportok versenyében.
A Román Rádió központi és regionális csatornáit naponta összesen 3 163 600-an hallgatják, ami országos szinten a teljes hallgatottság közel negyedét teszi ki, ezzel a Román Rádiótársaság a hallgatók preferenciái alapján az első helyen áll.
A fennállásának 95-ik évfordulóját ünneplő román közszolgálati rádió előtt álló legnagyobb kihívás – különösen a jövő évi választások előtt – éppen az, hogy megőrizze kiegyensúlyozottságát és tárgyilagosságát. Ehhez nemcsak szakmai felkészültségre, de olykor személyes bátorságra, úgynevezett civil kurázsira is szükség van. Mint olyan ember, aki tíz évig közelről követhettem a közszolgálati rádió szakmai vezetésének munkáját, e tekintetben optimista vagyok, bár tudom azt, hogy egy populista politikai fordulat véget vethet a mostani idilli állapotnak.