Ursula von der Leyen izraeli látogatása, melyre Roberta Metsolát, az Európai Parlament elnökét is magával vitte, heveny elégedetlenséget váltott ki az Európai Tanácsban, de magában az Európai Parlamentben is.
Ezt a legtöbbször csak a háttérbeszélgetésekben megnyilvánuló, de gyakorta a nyilvánosságig is eljutó elégedetlenséget a Politico című brüssszeli lap megfogalmazásában Ursula von der Leyen „allűrjei” váltják ki. Az Európai Bizottság elnöknője ugyanis számos esetben az európai intézmények vezetőivel való konzultációkat mellőzve hoz döntéseket, melyeket aztán utasítások gyanánt továbbít.
Ez a jelenség korábban is észlelhető volt, de a Pfizer-botrány dacára sem torkolt a maihoz hasonló ellentétekbe. Az izraeli Hamasz-agresszió azonban egycsapásra leleplezte az EU intézményes megosztottságát. (Igaz, az egység korábban is csak ritkán volt teljes, Magyarország például ragaszkodott saját békepárti álláspontjához, migrációellenességéhez és családpolitikájához, de a magyar álláspontot még figyelmen kívül lehetett hagyni.) A Hamasz terrorakciói és a palesztinai kérdés figyelmen kívül hagyása azonban már az Európai intézményrendszer legmagasabb szintjein okozott súlyos feszültségeket, sőt diszfunkcionalitásokat. A különböző intézmények állásfoglalásai újabban még ellent is mondanak egymásnak.
Ursula von der Leyen nem csupán az államfőkből álló Európai Tanács elnökével Charles Michellel került (ismét ) ellentétbe, hanem az általa vezetett Bizottság vezető diplomatájával Joseph Borellel is. Az egyes államok kormányainak képviselőiről nem is beszélve…
Von der Leyent – előkészítetlen izraeli útja miatt – nem csak az egyes államok diplomatái vádolták hatásköri túllépéssel, de maga Borell is. Volt, aki neve elhallgatásával ugyan, de úgy vélte, hogy az elnöknő „egyre inkább valamiféle királynőként viselkedik.”
Sokan arról panaszkodtak, hogy von der Leyen túllép alapszerződésben rögzített hatáskörein. Egyszerűen kizárja az uniós kormányokat a döntéshozatalból és megpróbál tanácsadóinak egy kis csoportjára támaszkova mintegy rendeletileg kormányozni.
Ursula az izraeli hatóságokkal sem volt hajlandó közölni azt az európai igényt, hogy Izrael Gázában tartsa be a nemzetközi jogot. Arról nem is beszélve, hogy az elnöknő szóba sem hozza a palesztin állam kérdését. Márpedig ezekhez az ügyekhez, ha a migránsok szavazati joghoz juthatnak (a Parlament pedig erre törekszik) a képviselőknek a közelgő választásokon komoly politikai érdekei fűződhetnek.
Ráadásul Joseph Borell, a Bizottság Külügyi képviselője azt is világosan kimondta, hogy von der Leyen külpolitikai kérdésekben nem illetékes. Az Unió külpolitikai álláspontját, a tagállamoknak kell konszenzusos alapon összehangolniuk. Külpolitikai ügyekben a 27 tagállam kormányfőinek csúcstalálkozója hívatott dönteni. Az ott kialakított álláspontot a külügyminiszterek tanácskozásainak kell megvitatniuk és részleteiben is kidolgozniuk.
Az elnöknő módszerei ellen Emmanuel Macron is kifogást emelt: „Nem értem mi köze van a Bizottság elnökének a külpolitikához. Az nem az ő hatásköre.”
Az újabb keletű elégedetlenségek von der Leyen újraválasztásának esélyeit is leronthatják (ő még nem jelentette be, hogy valóban szándékában állna jelöltetni magát, de a Néppárti szekció, mely pozíciójába juttatta, továbbra is ragaszkodna a személyéhez). De ami balliberális nézőpontból még súlyosabb veszély, az elnöknő akciói az uniós intézmények komolyságába vetett hitet is alááshatják.
Hogy mekkora a baj, azt egy – közröhej tárgyává vált – vasúti kaland sajtóbéli tálalása is érzékeltetheti. A képviselőket Brüsszelből Strasbourgba szállító különvonat ugyanis valami okból letért pályájáról és rövid időre a párizsi Disneylandben kötött ki. Az incidenst a sajtó „a Miki egér parlament” legújabb kalandja gyanánt kommentálta.
Igaz, jegyzi meg az egyik rosszmájú kommentátor, a helyzet még mindig tisztázatlan, Donald kacsa ugyanis megtagadta az eset kommentálását.
Bizonyára megvolt rá az oka…