A két új magyar Nobel-díjjal összefüggésben sokféle magyarázat, értelmezés elhangzott az utóbbi napokban a tudomány nemzeti vagy nemzetközi jellegével, az intézményi háttérrel és az oktatással kapcsolatban.
Kevesebbet beszéltek viszont a természettudományi Nobel-díjasoknak és a Nobel-díjaknak arról a szerepéről, amely adott mértékben képes arra, hogy visszaállítsa a tudományba vetett bizalmat.
Már pedig ez rendkívül fontos, hiszen a felgyorsult kommunikáció, a világhálós közösségi oldalak korában olyan hihetetlen gyorsasággal terjedtek el a különböző áltudományos téveszmék és félremagyarázások, a legkülönbözőbb témájú összeesküvés elméletek, hogy számos tekintetben a hétköznapi gondolkodást, a józan ész gyakorlati tapasztalatait is befolyásolták.
Most nem beszélek a laposföld-hívők magyarázatairól, a világ sorsát egyetlen szállodai szobából igazgatók tanácskozásairól, a mobiltelefonok segítségével az emberi agyba chipeket beültetők okoskodásairól és oktalanságairól, amelyek ártatlan szórakozásnak tűnnek ahhoz képest, hogy milyen veszélyekkel járnak a védőoltások visszautasításai vagy a korszerű gyógyszerek elvetése a különböző főzetekkel vagy párlatokkal, a különböző, drága pénzen megvásárolt mágneses láncok, övek, karkötők és más kütyük viselésével szemben.
A modern világ, a globalizáció és annak eszközeivé lehetővé tették, hogy a téveszméket valamikor csak a szomszédságukban vagy kisebb ismeretségi körökben terjesztők manapság jóval szélesebb tömegeket érjenek el, természetesen a minél nagyobb anyagi haszon reményében, és az igazságnak egyetlen parányi magját fejlesszék olyan buborékká, amelyekben üzlethálózatok és reklámkampányok jönnek létre, hamis nevekkel, hamis véleményekkel és hamis egyetemi tanári címekkel, mondván hogy a szólás- és véleményszabadság korában mindenkinek jogában áll mondania a magáét.
Ez az a közeg, amelyben azután nagyon jól érzik magukat a szélhámosok, tetszelegjenek akár csodadoktorok, akár álrégészek és áltörténészek vagy mindenre magyarázatot találók köpönyegében.
Ez az a közeg, amelyekben újból előretörnek a már hosszú ideje sutba dobott elméletek és gyakorlatok, mezítláb járunk a harmatos fűvön, hogy ne fájjon a derekunk, ókori magvakat szeretnénk rágcsálni az örök élet reményében, keressük az energiavonalakat az időskori petyhüdt bőr felszíne alatt, hogy megtaláljuk elveszített fiatalságunkat, és természeti zajokra alapozott zenei összeállításokat hallgatunk a laptopon-telefonon, hogy tudjuk elaludni, ahelyett hogy naponta legalább egy félórát töltenénk erdőn-mezőn, folyóparton vagy a hegyekben.
A Nobel-díjak és Nobel-díjasok viszont minden évben azt igazolják, hogy a tudományos előrehaladás, az elért sikerek nem máról-holnapra megszülető varázsszerek, hanem kitartó, az előzményeken, a természeti törvényeken, az addig felhalmozott ismereteken és használatba vétel előtt sok-sok ellenőrzésen átesett eredmények.
Az emberi szellemnek azok a felbecsülhetetlen velejárói, amelyek elkisértek az idők folyamán és eljutatták oda, ahol vagyunk. Sajnos, a fahusángok és buzogányok egykori használata helyett a drónok és cirkálórakéták bevetéséig is.
Dehát ez már sok-sok új jegyzet témája lehet.