A dollár lassúdad hanyatlása a Rubel és a Jüan gyors térnyerését is jelenti. Szögezi le már cikke címében a Welt gazdasági szakértője Eduard Steiner. Amerika az orosz-ukrán háborúban való szinte már közvetlen részvételével nyilván nem erre számított. De hát az ember tervez, Isten végez vallották az ásatag keresztények, akiknek sajnos vagy Istennek hála még mindig be-bejönnek a próféciáik.
Kína ugyanis nem mulasztotta el az alkalmat, hogy az Oroszország ellen meghozott Nyugati szankciókat késedelem nélkül arra használja fel, hogy valutáját – a kereskedelmi forgalom irányának változását kihasználva – határokon átnyúló kereskedelmi eszközzé emelje. Idén először történik meg, állítja a szerző, hogy a kínai valutában folytatott kereskedelmi üzletek volumene meghaladja a dollárforgalmú kifizetésekét. 2022 óta a Kínai Központi Bank 38 kétoldalú jegybanki egyezséget kötött meg. Több mint négybillió Jüan értékben. (Magyarán olyan központi bankok közti egyezségekről van szó, melyek keretében az érintettek valutáikat kölcsönösen a nemzetközi kereskedelem legális eszközeként fogadják el.) Amint azt a nemzetközi Valutalap márciusi jelentéséből kiderül, egyebek közt Ausztrália és az Európai Unió államainak nagy része is közéjük tartozik.
A Jüanra vonatkozó „nagyvonalú” kínai ajánlat elfogadását az is lehetővé teszi, hogy Kína maga is létrehozta saját digitális Jüanját, sőt saját határokon átívelő bankközi átutalási intézményrendszerét – rövidített megnevezéssel: a CIPS-et is, mely fokozatosan az amerikaiak által üzemeltetett SWIFT méltó konkurensévé szilárdult. Ennek az intézménynek nem csupán az a célja, hogy a dollártól idegenkedő államok kereskedelmi és pénzügyi üzleteit lehetővé tegye, hanem az is, hogy a megkötött üzletekre vonatkozó információk (pl. az oroszokkal folytatott kereskedelem adatai) rejtve maradhassanak az amerikaiak előtt.
A Jüan, melynek a nemzetközi kereskedelemben játszott szerepe korábban alig haladta meg a 2,5 százalékot, ma már jelentékenyen megnövekedett.
A dollár természetesen még mindig vezető valuta, de a folyamatok a vártnál nagyobb tempóban gyorsulnak. – vélekedik Morgan Stanley, az egyik legjelentősebb nemzetközi pénzügyi szaklap, a Financial Times ismert szakértője is.
A témában kevésbé járatos olvasó úgy vélhetné, hogy itt pusztán formai változásokról van szó. Hiszen mit számít, hogy nemzetközi vásárlásainkat milyen valutában bonyolítjuk. És valóban nem számítana, ha az eladó által elfogadott valutát előzetesen nem kellene megvásárolnunk. Márpedig alapvetően a pénzpiacon is ugyanazok a szabályok érvényesek mint a zöldségpiacon. A többek által és nagyobb mennyiségben keresett termékből viszonylagos hiány keletkezik, a hiánynak pedig igazodnia kell a kereslethez. A keresett valuta értéke (úgy is hívják, hogy árfolyama) megemelkedik. Azaz a szóbanforgó valuta felértékelődik. A különbözetet a keresett valutát kibocsátó állam mintegy kölcsön kapja attól, akinek valutáját eladja. Természetesen a vevő is jól jár, mert saját pénzét a nemzetközi árfolyamingadozások ellen biztonságba helyezheti. Csaknem ugyanannyiért vásárolhatja vissza, mint amennyiért áruba bocsátotta. Némi különbség is van, hiszen a biztonságot meg kell fizetni. Lásd az árfolyamtranzakciók eladás-vásárlás rovatait. Egy valutát mindig többe kerül megvásárolni, mint eladni. A haszon mindig az eladónál marad. Ha egy valuta vezető valutává válik, birtokosai ekként gyakorlatilag hatalmas kölcsönöket vesznek fel, melyekkel viszonylag szabadon rendelkeznek. Ha meg egy valuta elveszíti vezető szerepét arra kényszerül, hogy a gazdaság esetleges stabilizálása érdekében szabadpiacon vegyen fel, kisebb-nagyobb – gazdasági helyzetének megfelelő – kamatra kölcsönöket.
Az Amerikai Egyesült államok tehát pusztán csak azzal, hogy a vezető valuta szerepét tölti be (még mindig) folyamatosan óriási „kölcsönökre” tehet szert, melyekkel fenntarthatja vagy tovább növelheti gazdasági, pénzügyi, katonai hatalmát. Más kérdés, hogy a szóbanforgó valuta iránti kereslet csökkenése esetén ezeket a ”kölcsönöket” vissza is kell fizetni… Már pedig ha a vezető valutát birtokló állam stabilitásában bizonyos piacokon meging vagy megingani látszik a bizalom, a szóbanforgó valuta mind nehezebben értékesíthető válik, értéke tehát csökken. A pénzpiacon tehát korántsem babra megy a játék. S a játék feltételeinek módosulásai a hatalmi viszonyokat is mélyrehatóan átalakíthatják.
Röviden: az árfolyamok mindannyiunkat magukkal sodorhatnak… Innen a Jüan és a Rubel szerepének felértékelődésével kapcsolatos szorongásaink is…