Nagy Imrére, a festőművészre emlékeztek a hét végén Zsögödben. A két világháború között még önálló község ma már Csíkszereda egyik városrésze, nevét az éppen 130 éve született festő tette közismertté. A zsögödi mester születésének évfordulója egybeesett egy másik kerek évfordulóval is: éppen ötven esztendeje nyitott a művész hagyatékát bemutató képtár, amelyet az alkotó kérésére emeltek az akkori hatóságok, hogy méltó teret biztosítsanak művészi hagyatékának, ugyanis már a halála előtt közel két évtizeddel bejelentette, hogy a közösségre akarja hagyni alkotásait és személyes tárgyait. A galéria már állt, mikor kórházi ágyán, halála előtt egy héttel a következő végrendeletet fogalmazta meg:
„Kolozsváron, Nyárfasor utca 42. szám alatti lakásomon levő összes képeimet – kivéve A nagycsellós és a Nyárfasor című olajképeket, valamint két szabadon választott rajzot –, minden szobrot, minden vázlatot, levelezésemet, kézirataimat, könyvtáramat, festőkészleteimet és felszereléseimet, személyes tárgyaimat és a művészi munkámban használt összes eszközöket, amelyek munkásságommal valamilyen reprezentatív kapcsolatban vannak, továbbá ugyanitt található faragott bútor-garnitúrámat, azonkívül Csíkszereda, Csillag utcai lakásomon található összes képeimet, a szobrokat, vázlatokat és egyéb munkákat, levelezést, kéziratokat, könyveket, bútorokat, házi és háztartási eszközöket, személyes ingóságokat és szellemi javakat hagyományozom Hargita megye Tanácsa Végrehajtó Bizottságának, azzal a meghagyással, hogy abból Csíkszeredán, Csillag utcai házamban művészi munkásságomat tükröző emlékházat szervezzen.
Az emlékház megszervezésével kapcsolatban az a kívánságom, hogy könyvtáramat csíkszeredai lakásom középső szobájában helyezzék el, és hogy az Emlékház helyiségeiben annak gondnoksága időről időre szervezzen hangversenyeket és más zenei audíciókat, olyan műsorokkal, amelyek alkalmasak arra, hogy a közönséget a zeneművészet segítségével is közelebb hozzák művészetemhez.
Az a kívánságom, hogy utolsó munkám, a festőállványon jelenleg befejezetlenül álló kép maradjon úgy, ahogy van, ahogyan félbehagytam”.
A megyei hatóságok a végrendelet szellemében jártak el, s a rendszerváltás után a megyei alárendeltségből a város kötelékébe került csíkszeredai múzeum, a Csíki Székely Múzeum is a hagyaték jó gazdájának bizonyult. Aztán közel tíz esztendeig átépítés alatt volt a galéria előtt vezető, jelenleg a művész nevét viselő utca, s az addig folyamatos turistaáradat elmaradozott, a kirándulásszervezők is elszoktak attól, hogy a művészetkedvelő turistákat szállító buszokkal megálljanak a képtárnál és az emlékháznál. Az újranyitás utáni fellendülést a koronavírus-járvány hiúsította meg, s mikor nagy nehezen az is lejárt, s a ritkán használt épületből a múzeum remekül felszerelt tárolóhelyiségeibe vitték az alkotásokat, az önkormányzat elhatározta, hogy korszerűsíti a galériát, megteremtve annak optimális működési feltételeit.
Mégis megszervezték az emlékezést: a képtárban egy napra a mester nyári képeiből készült válogatást állítottak ki, megnyíltak az emlékház titokzatos termei és a ház kertjében, valamint a galéria udvarán pikniket szerveztek. Tehát az akarat megvan Nagy Imre emlékének ápolására, művészetének népszerűsítésére. Most már csak pénz kell az ötven éve emelt képtár korszerűsítésére, működtetésére. Azért, hogy naponta találkozhassunk a Nagy Imre műveivel Zsögödön.