A mai rész ünnepi hangulatban fog telni, ugyanis kevéssel több mint tizenegy éve, 2012. július 20-án született meg hivatalosan a Szövegkovács. A gyökerei a 2003 és 2007 közé eső időszakba nyúlnak vissza: akkoriban beszélgettem Csíkszenttamáson, a már korrektorként dolgozó első unokatestvéremmel, Kósa Erikával arról, hogy milyen jó volna egy szöveggondozásra szakosodott vállalkozást elindítani. A székelykapu árnyékában felsorolt ötleteket a vélt üzleti akadályok miatt szinte azonnal elvetettük, és csak néhány év múlva, 2012-ben kerültek elő újra.
Az alapítás óta eltelt tizenegy évben Erikának, illetve két másik kollégámnak, Horváth Évának és Benedek-Székedy Sándornak köszönhetően rengeteget tanultam a helyesírásról, és közben másokat is igyekeztem arra ösztönözni, hogy a lehető legjobb szövegeket adják ki a kezükből. Egyrészt ezért született meg 2014 szeptemberében a Szövegkovács Facebook-oldala, majd 2015 márciusában a blog, sőt a Bukaresti Rádióban elindított rovatnak is ez volt a legfőbb célja.
A hallgatóban felvetődhet a kérdés, hogy miért lenne jó helyesen írni a mai világban… Mit jelentene például a cégeknek, ha a minőségi termékek, illetve szolgáltatások mellé minőségi szövegeket társítanának? Egyebek között ezekre kérdeztem rá abban az interjúban, amelyet 2016 augusztusában készítettem dr. Ludányi Zsófiával, közel egy évvel az után, hogy megjelent A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása. Az MTA Nyelvtudományi Bizottságának tudományos munkatársa egyebek között ezt válaszolta: „A helyesírás magas presztízsértékkel bíró ajánlás. Ez azt jelenti, hogy nem kötelező betartani, de érdemes. Ha nem tartjuk be, az negatív következménnyel járhat: a helyesírási hibáktól hemzsegő írás óhatatlanul is a műveletlenség bélyegét nyomja a szerzőre az olvasók szemében (legyen az illető egyébként bármilyen intelligens, művelt ember). […] A cégeknek azért éri meg betartani a helyesírási szabályokat, mert a normától való eltérés társadalmi stigmával jár – vagyis az emberek bizalmatlanul tekintenek egy olyan cégre, szolgáltatásra, melynek weboldalán, dokumentumaiban, vagy netán a cég nevében hemzsegnek a helyesírási hibák.” Eddig tartott az idézet, amely rávilágít arra, hogy még a mai, felgyorsult világban is megéri odafigyelni a helyesírásra. Például akkor, ha e-mailt, pályázatot, önéletrajzot, esetleg honlapszöveget vagy könyvet írunk.
Természetesen nem vagyunk robotok, bármikor becsúszhatnak hibák, és nem is vagyunk kötelesek kívülről fújni a helyesírási szabályzatot, de legalább egyszer érdemes átolvasni a szöveget, mielőtt az nyilvánosságra kerül. Vagy keressünk fel egy megbízható korrektort, aki a munkájából adódóan állandóan vadássza a helyesírási hibákat. A Szövegkovács négy kiadványa, a Szóbuborékok, az Olvasóból korrektor című melléklet, az Anyanyelvi villámtanácsok, illetve a Rendőr-e a fekvőrendőr? című könyv például azért született meg, hogy a lehető legszórakoztatóbb módon világítson rá a helyesírási kérdésekre. Mert csak akkor fogunk valamire igazán, gyomorgörcs nélkül figyelni, ha közelebb kerül hozzánk.