Meglepődött Ligia Deca oktatási miniszter, hogy az idei végzősök közül sokan nem érettségiztek. 32 ezer 12. osztályt kijárt fiatal nem is jelentkezett a vizsgán. Az adat azért is aggasztó, mert csak elmélyíti azt a válságot, amit az iskolaelhagyás jelensége okoz a romániai társadalomban. A képességfelmérő vizsgáról is több mint 15 ezer nyolcadikot végzett hiányzott, ők be sem iratkoztak a megmérettetésre.
Az is kiderült, hogy alig két év alatt 30 ezerrel csökkent az érettségizők száma.
Az illetékesek gyorsan szolgáltak is magyarázattal: demográfiai okai vannak a csökkenésnek, azaz azért jelentkeznek kevesebben a vizsgára, mert kisebb a diáklétszám. Két évvel ezelőtt még meghaladta a 3 milliót az oktatási rendszerben tanuló gyerekek száma, erre a tanévre már 2,9 millióra csökkent a számuk.
Mi az oka a nagyarányú távolmaradásnak? Talán az, hogy a fiatalok nem tartják fontosnak az iskolát, mert úgy érzik, az iskola nem vértezi fel hasznos és hasznosítható tudással. Nem, mert a folyamatos oktatási reformkísérletek oda vezettek, hogy a diákok egynegyedének az iskola csak nyűg. Nem érzik, hogy az iskolai évek, a sikeres érettségi segíti őket egy tervezhető életpálya befutásában, ígéretes karrier követésében. Sokkal inkább úgy látják, hogy az iskola nyugati vendégmunkásképzővé vált.
Gondolni sem merek arra, hogy ez volt a bevallatlan célja is a periodikusan ismétlődő és egyre katasztrofálisabb eredményt hozó oktatási reformoknak. Ha még figyelembe vesszük azt is, hogy az érettségire jelentkezők negyede elbukik, akkor talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a végzősök negyven százalékának a kiszabott út a spanyolországi eper- vagy a németországi spárgaföldekre vezet. Ez pedig egyre több középiskolát végzőnek veszi el a kedvét a mihaszna megmérettetéstől.
A megszerzett tudásnak értéket kellene kölcsönözni, egyrészt a hasznosítható ismeretek átadásának gyakorlásával, másrészt a képzett munkaerő itthon tartásával, a fenntartható életpálya-modell ígéretével, bizonyosságával. De ahhoz előbb fel kellene ismerni, mekkora veszélyt jelent az iskolai lemorzsolódás, illetve, ami ebből fakad: a kivándorlás.
Egy 1995-ben elfogadott uniós dokumentum leszögezi, hogy a diákok „mostanáig a saját sebességükkel haladva is mindannyian képesek voltak az adaptációra. Most azonban a globális kereskedelem, a globális politika és a radikálisan új technológiák azonnali és világméretű alkalmazásának nyomására a változások tempója brutálisan felgyorsult. Európa gazdaságának gyorsan kellett válaszolnia ezekre a változásokra, hogy a krízist túlélje, és versenyképességét megőrizze. Európa átalakította a termelés, az elosztás és a menedzsment folyamatait és gyorsan megtanulta, hogy kihasználja az új technológiákban rejlő lehetőségeket. […] De az oktatás világa túl lassú a válasszal. Csaknem minden európai országban folyamatosan szélesedő szakadék van aközött az oktatás között, amit az emberek kapnak és amire a mai komplex világban szükségük van. Túlságosan sok kiábrándult fiatal hagyja el az oktatási rendszert bukással, vagy halad keresztül rajta minimális készségekkel. Ez egy komoly gazdasági és társadalmi gond, mivel az emberi lehetőségek pazarlásához vezet.”
Ez a diagnózis ma Romániára fölöttébb jellemző.