Székely Ervin kollégám és jóbarátom elújságolta, hogy kipróbálta a mesterségesen intelligens chates találmányt, s miután rákérdezett saját nevére, úgymond, megtudta, hogy ő írta a Kőszívű ember fiai című regényt, de a kérdezett program nem említett egyet sem valódi, általam remeknek tartott könyvei közül. Egy másik ismerősöm hahotázva meséli, hogy őróla XVI. századi híres órásmesterként emlékezik meg ugyanez a technikai vívmány.
Erre persze könnyen legyinthetünk mi, laikusok azzal, hogy a mesterséges intelligencia ma még „gyerekcipőben” jár, de ez nem igaz. Valójában egyre nagyobb méretű az a cipő, már egyre bakancsosodik, sőt csizmásodik hétmérföldesen. S közben még finomul is, egyre kecsesebb léptekkel képes magára ölteni felnőtt méretű topánkát, magas sarkú cipellőt, széles talpakra illő görkorcsolyacipőt.
Napjainkban sokkal inkább ámulunk azon, hogy mi mindenre képes ma már ez a mesterséges intelligencia, melynek alapját az úgynevezett algoritmusok alkotják. Az iskolában már tanultuk, hogy az algoritmus egy matematikai vagy logikai eljárás, amely meghatározott lépéseket követve képes egy adott probléma megoldására vagy egy feladat elvégzésére. Az algoritmusokat számítógépes programozásban használják a legkülönbözőbb feladatok elvégzésére, például adatok rendezésére, keresésére vagy elemzésére. Ha ez így van, maga a természet is ilyesfajta tervek alapján jutott el mai állapotáig. Yuval Noah Harari izraeli történész például azt fejtegeti könyveiben és interjúiban, hogy nemcsak az ember, hanem minden élőlény alapvetően algoritmusokból áll, amelyek a bejövő információkat feldolgozzák. Az agyunk – mint a beépített algoritmus – feldolgozza ezeket, amelyeknek a végén mozgások és döntések állnak, vagy éppenséggel érzelmek, veszélyjelzések vagy személyiségjegyek. Harari szerint az ember eljutott arra a technológiai fokra, hogy bizonyos műveleteket az algoritmusok sokkal jobban el tudnak végezni, mint a puszta emberi agy. Vagyis gyorsabban végez csillagászati számításokat, automatizálja a termelési műveleteket, egyre magasabb szintű fordító alkalmazásokat működtet, és kielemzi, hogy a férjet kereső nőnek milyen az eszményi partnere. Az új típusú mesterséges intelligenciák ennél tovább mennek: nem egyszerűen ember teremtette tartalmakat terjesztenek, de képesek teljesen önállókat is létrehozni: „Képzeld el azt a világot, amiben a szövegeket, dallamokat, képeket és tévésorozatokat mind mesterséges intelligenciák hozzák létre”- hangsúlyozza Harari. S hogy mennyire igaz ez az állítás, jól példázza, hogy az egyik német magazinban a közelmúltban megjelent egy mesterséges intelligencia által generált „interjú” Michael Schumacherrel, amely talán hihetőbbnek tűnt, mintha maga a súlyosan agysérült autóversenyző adta volna még betegsége előtt. Az izraeli történész ezzel kapcsolatban jegyzi meg, hogy az ember maga is meghekkelhető tárggyá válhat, bizonyos cégek és államok már most azon kísérleteznek, hogy az embert mint élőlényt hogyan hekkeljék meg.
Még sötétebb képet festett a jövőről Stephen Hawking brit asztrofizikus, aki szerint a mesterséges intelligencia az emberiség végét jelentheti, hiszen a gépek képesek lesznek újratervezni magukat, és behozhatatlan előnyre tehetnek szert az emberrel szemben, sőt átvehetik az uralmat. Hasonló véleménynek adott hangot Elon Musk is, aki szerint a robotok úgy törölhetik el az emberiséget, mint valami ócska spamet. Mielőtt azonban végképp elkeserednénk, figyeljünk a fentiekben elhangzott igék feltételes módjára. Az algoritmusok akkor kerekednek felül rajtunk, ha nem vigyázunk. Mert például az egyik legelismertebb jövőkutató, Ray Kurzweil szerint a gépek fejlődése pár éven belül elvezethet az örök élethez, s ez állítólag jó lesz nekünk.
Mit tegyünk tehát mi, embereknek nevezett algoritmusok a teremtő intelligenciánkkal? Fejlesszük tovább értelmünk tökéletesített technikai mását, vagy álljunk le, amíg nem késő? Mert megannyi jótékony hatásán kívül a mesterséges intelligencia már most három részre szakította az amúgy sem egységes emberiséget: teremtő szakemberekre, majdani birtoklókra és azokra, akiknek a bőrére megy mindez jó vagy rossz értelemben.