Tűzzel kaszálnak. Ez a találó kifejezés arra, amikor a Székelyföldön – de nemcsak ott – ilyenkor tavasszal többfele meggyújtják az elszáradt növenyzetet, sok-sok hektáron csapnak magasra a lángok és elpusztítanak mindent, ami a földfelszínen, vagy mondjuk a félemeleten, az emeleten él: az üregekben élő kisemlősőket, a rovarokat, csigákat, a bokrok és cserjék madárfészkeit, nagyobb állatok menedékeit. A figyelemfelkeltés, a ráolvasás a sajtóban mit sem segít, mint ahogyan a támogatások megvonására utaló hivatalos fenyegetések sem. Minden tavasszal újra kezdődik a legelő- és kaszáló tüzeknek, a tarlótüzeknek ez a kegyetlen szertartása, igen gyakran ott is, ahol még azzal sem lehet magyarázni, hogy valamiféle gazdasági hasznot, netán a nagyobb termést célozná meg a gyújtogatás. A környezetvédők és a tűzoltók rohangálnak ide-oda, különösképpen ha utakat, vasútakat, épületeket fenyeget a tűzvész és a vele járó füstáradat, de utánuk sem marad más, csak a hamu, és eltelik jónéhány hét, amíg a tavasz újból behinti zölddel a síkságokat, domboldalakat.
Közben pedig egy rész mindörökre elvész a körülöttünk levő teremtett világból.
De hogy pontosan milyen is ez a világ, abból nagyon sokat megtudni a Kolozsváron megjelenő Korunk folyóirat legújabb és roppant érdekes számából, amely a rovarológiával foglalkozik. Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. A legtöbben csak ennyit tudnak a rovaroknak erről a tudományáról, amely most a folyóiratban teljesen ismeretlen kapukat tár ki a fiatalabb és idősebb természetkedvelők és általában az érdeklődők előtt, hiszen több tanulmány ezeknek az élőlényeknek a szemszögéből szemléli az emberi világunkat, annyi rejtelmet, annyi titkot tárva fel, hogy ugyancsak kapkodhatjuk a fejünk az olvasottak láttán. És nem csupán biológiai, rendszertani, állati magatartástani szempontok alapján, hanem szemügyre veszi a rovar- és kisállatvilág irodalommal, képzőművészettel, filmművészettel, vagy akár a filozófiával és általában az emberi léttel kapcsolatos vonatkozásait is.
Amikor a Korunk a tavaly közzétette, hogy 2023-ben milyen témás számok megjelentetésére készül a szerkesztőség, nagyon kiváncsi voltam rá, hogyan közelítik meg a rovarokat, hogy ne vesszenek el sem a száraz, tudományos szakszókincsben, sem az alapfokú, éppen ezért olykor gyermeteg tudománynépszerűsítésben, de úgy tűnik, a szerkesztő Balázs Imre József megtalálható a járható utat. Olyan szerzőket hívott meg, akiknek nemcsak szívügyük, nemcsak hivatásuk a rovarkutatás, hanem gondolatgazdagon, az emberi értelem- és érzelemvilágra való kitekintéssel tudnak írni arról a világról, amely itt van körülöttünk, kéznyújtásnyira, lábnyomnyira és amelyet mégis oly kevéssé ismerünk.
Tudom, hogy naív vagyok, de én a Korunknak ezt a számát eljuttatnám mindazoknak az embereknek a kezébe, akik ezekben a napokban, hetekben összegyűlnek a közbirtokossági gyűléseken, ott bóbiskolják végig a beszámolókat, a cenzorjelentéseket és csak akkor kapják fel a fejüket, amikor a részesedések különböző mértékű pénzösszegeiről hallannak. És elvinném a falusi iskolákba is, ha nem is a teljes folyóiratot, de legalább néhány cikk kivonatát, hogy a gyermekek majd mondják el a szüleiknek, milyen csodák rejtőznek a legelőkön, a kaszálokon és miért kellenne végre-valahára bárhol, bármiféle területen befejezni ezt a tűzzel való kaszálást.
És miért kellenne győznie ott is az életnek.