Rég láttam ennyire derűs tárlatot, mint Török Bíró Erzsébet textilművész gyűjteményes kiállítását a székelyudvarhelyi művelődési ház koncerttermében. A tárlatot vasárnapig lehetett látogatni, sajnos így nem tudom felhívni rá a figyelmét azoknak, akik nem tudtak róla, vagy nem lehettek jelen a megnyitón.
Török Bíró Erzsébet immár a székelyföldi textilművészet nagyasszonya, ugyanis a korban előtte járóknak és nemzedéktársainak sora megritkult, a hasonló tehetségű és elismertségű művésztársai immár az örökkévalóságban szövik alkotásaikat. A művésznő a Székelyföld peremén, a marosszéki Torboszlón született 1939-ban, egy hónap múlva ünnepli 84. születésnapját. Az általános iskola utolsó évében fedezte fel tehetségét Piskolti Gábor, a méltán híres vásárhelyi művészeti középiskola oktatója, tanárai közül többek között Nagy Pálra és Incze Istvánra tekint vissza hálával. Érettségi után a kolozsvári művészeti egyetem frissen indult textil szakán folytatta tanulmányait, a szakmai alapokat Szentimrei Judittól és Ciupe Mária Saroltától sajátította el. Míg Szentimrei a hagyományos népi szövési technikákat ismertette, Ciupe Sarolta a nyugati irányzatokat mutatta be. A diploma megszerzése után előbb a medgyesi textilgyárban, majd a székelyudvarhelyi cérnagyárban emprimé-tervezéssel foglalkozott, mint mondta, nagy örömet jelentett számára, mikor valakin felfedezte az általa tervezett mintával díszített anyagból készített ruhát. Közben rendületlenül alkotott a hetvenes évek óta állandó szereplője a megyei tárlatoknak, emellett számos egyéni kiállításon mutatta meg a közönségnek termékeny alkotói tevékenysége nyomán született műveit.
Munkássága sokrétű, de mint a most zárult tárlat nyitórendezvényén a fiatalabb pályatárs, Zsigmond Aranka textilművész is hangsúlyozta, a hagyományos gobelin-technikával készült falikárpitjai váltak művészete meghatározó elemévé. A rá jellemző derű ezeket az alkotásokat is áthatja: többnyire meleg földszíneket használ, s ha időnként hideg színeket is sző munkáiba, azok összhatása mindvégig meleg, derűs marad. Méltatója szerint Török Bíró Erzsébet a szakmában maximálisan otthon van, az igazat keresi, nem csak a valódit. Alkotásaihoz a fonalat maga festi, művei megvalósításában semmit nem bíz a véletlenre.
A kiállítás – a legavatottabb tárlatvezetéssel – meggyőzött arról, hogy a harmónia keresése lélekből fakad, s a lélek a záloga megtalálásának is. Ebben rejlik Török Bíró Erzsébet művészetének titka.