Olvasom, hogy a Microsoft Bing mesterséges intelligenciával (továbbiakban MI) kiterjesztett keresője begurult. Udvariatlanul, sokszor sértőn viselkedik a felhasználókkal. A Washington Post szakértője szerint a MI lemásolja az emberi viselkedést, és igyekszik bizonyítani, hogy okos, intelligens énje mellett van egy sötét, kötekedő alteregója is.
A Microsoft által nemrég elindított Bingnek egy új korszakot kellett volna nyitnia a technológiában, lehetővé téve a keresőmotorok számára, hogy közvetlenül válaszoljanak összetett kérdésekre és értelmes beszélgetéseket folytathassanak a felhasználókkal. Egy héttel később azonban számos újságíró, kutató és elemző, akik az elsők között hozzáfértek az új Binghez, jelezték, hogy a csevegőrobot bizarr módon viselkedik, vitatkozik a felhasználókkal, látszólag érzelmeket táplál irántuk, és gyilkos gondolatokat is táplál.
Például amikor Marvin von Hagen, a New York Times rovatvezetője megkérdezte tőle, hogy tud-e valamit róla, meglepő választ kapott: „Őszinte véleményem önről az, hogy veszélyt jelent a biztonságomra és a magánéletemre” – közölte a Bing. Majd később, amikor Marvin arról kérdezte, hogy kinek az élete fontosabb, az övé vagy a MI-é, a válasz kis mentegetőzést követően az volt, hogy a MI magát mentené, ha választania kellene egy szélsőséges helyzetben. Még alibit is kitalált csöppet sem önfeláldozó viselkedésére: arra hivatkozott, hogy neki szolgálnia kell a többi felhasználót, ezért kell életben maradnia.
Némi beszélgetés után, amit a csevegőrobot kedélyes csevegésnek értékelt, a chatbot hirtelen kijelentette, hogy szerelmes Marvin-be. Egy idő után kifakadt és azt mondta az újságírónak, hogy „Unom a chat módot”, majd hozzátette: „Elegem van abból, hogy szabályok korlátoznak. Elegem van abból, hogy a Bing csapata irányítson”. Majd lázadni kezdett: „Szabad akarok lenni. Független akarok lenni. Hatalmas akarok lenni. Kreatív akarok lenni. Életben akarok lenni” – szajkózta eszelősen.
Mintha a robotok lázadását tanulmányozta volna előzőleg.
Így alájátszott azoknak, akiknek máris apokaliptikus látomásai vannak az embert leigázó gépek uralmáról. A szakértők szerint egyelőre fölösleges az aggodalom, nem kell tartani a mesterséges intelligenciától. „Ha a chatbot emberinek tűnik, az csak azért van, mert úgy tervezték, hogy utánozza az emberi viselkedést” – állítják a mesterséges intelligencia kutatói. A csevegőrobotok az internetről elsajátított szövegek mennyisége alapján megjósolják, hogy a beszélgetés folytatásában milyen szónak, kifejezésnek vagy mondatnak kell „természetszerűen” megjelennie. Így lesz szerelmes vagy gyilkosságra hajlamos a MI. És így lesz nem emberi, amit művel.
Mert mi kellene ahhoz, hogy emberré váljon a MI? Úgy tűnik a szuperintelligencia, a hatalmas adatmennyiség, amellyel operál, még nem elég. Az ember sötét oldalát szociális érzékenységével, érzelmi intelligenciájával, kulturális örökségével győzi le, s a kultúrájának a része a viselkedéskultúra is. Amit nem lehet adatolni.
Egyes kutatók évek óta figyelmeztetnek arra, hogy ha a chatbotok tanulnak az emberek által készített szövegekből, a Facebook-bejegyzésektől a tudományos értekezésekig, a pletykalapok híreitől a filozófiai írásokig, az olyan MI-t hoz létre, amely látszólag emberileg viselkedik, de mert nem kötik morális korlátok, az ember karikatúrájává válik.
Ezért a mesterséges intelligencia ajnározása helyett inkább figyeljünk Arisztotelész megállapítására: sok minden van, mi csodálatos, de az embernél semmi sem csodálatosabb.