Ritkán fordul elő, hogy egy jogszabálynak olyan erős érzelmi-indulati töltete legyen, mint a múlt év végén kibocsátott – az első pillanatra technikai jellegűnek tűnő – 2022/186-os számú sürgősségi kormányrendeletnek, amelyik előírja, hogy szolidaritási hozzájárulás fizetésére kötelezettek az olaj-, gáz-, szén- és finomítói ágazatban működő vállalkozások jövedelemadó-fizetői, (…) ha a felsorolt tevékenységek aránya üzleti forgalmukban meghaladja a 75%-ot.
A szóban forgó jogszabály az Európai Unió 2022/1854/EU rendeletére hivatkozik, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy az ellenőrizetlen energiaár-emelkedés esetén uniós szinten egy sor fokozott pénzügyi támogatási intézkedést hozzanak. A sürgősségi kormányrendelet megszabja a „szolidaritási hozzájárulás” éves befizetését, amely a 2022. évi adózott nyereség és a 2018-2022. közötti évi átlagos adózott nyereség 20%-kal növelt összege közötti különbség 60%-ának éves befizetéséből áll. A hozzájárulást a társasági adóval párhuzamosan kell befizetni. Ugyanezt a mechanizmust kell majd alkalmazni a 2023-as évben is – mondja ki a rendelet. Becslések szerint az államkasszának 2,5-3 milliárd lejes bevételt hozna ez a különadó.
Az osztrák többségi tulajdonú OMV Petrom vitatta, hogy a szóban forgó szabályozás hatálya alá esne, ezért a kormány az Európai Bizottságtól kért jogértelmezést az ügyben. Brüsszelből január 31-én érkezett válasz, amelynek lényege az, hogy a szabályozás azért nem vonatkozik az OMV Petromra, mert a cég esetében az olajipari termékekből és a földgázból származó jövedelem nem érte el az árbevételnek a rendeletben meghatározott 75%-os küszöbértékét.
Az OMV Petrom számára a kiskaput az jelentette, hogy a pótadót csak az üzemanyag és a földgáz eladásából származó jövedelemre vetik ki abban az esetben, ha az meghaladja a cég üzleti forgalmának 75 százalékát. Erre az osztrák többségű vállalat úgy döntött, hogy hőerőműben égetik el a gázt és villanyáramot termelnek, így a küszöbérték alá nyomták a gázeladásból származó bevétel mértékét.
A kormány azonban nem adja fel, hanem egy különbizottságot hozott létre annak érdekében, hogy tisztázza az OMV Petrom nyereségfelárának helyzetét. A testületben a pénzügyminisztérium és az Országos Energiaszabályozó Hatóság (ANRE) emberei mellett helyet kaptak az olajtársaság képviselői is.
Bár Adrian Câciu szerint a sürgősségi kormányrendelet nem irányul célzottan az OMV Petrom ellen, nyilvánvalónak tetszik, hogy a döntésben szubjektív, indok is szerepet játszott. Erre utal az, hogy
- az OMV Petrom 32%-os piaci részesedéssel a legnagyobb romániai olajtársaság, következésképp a pótadó őket sújtja leginkább;
- az Olaj- és Gáziparosok Munkaadói Föderációja (FPPR) szerint a sürgősségi kormányrendelettel bevezetett 60%-os adó magasabb, mint bármely más uniós országban kivetett pótadó. „Az adómérték szintje veszélyeztetheti a termelők azon képességét, hogy fenntartsák és ösztönözzék a szükséges termelési kapacitásokba történő jövőbeli beruházásokat” – áll az érdekvédelmi szervezet közleményében.
A jelenség Románia esetében újdonság. A hazai külügy nyugati partnereivel szemben mindeddig általában barátságos és együttműködő volt (csak néha Magyarországgal keménykedett kicsit egy-egy meredekebb kijelentés, vagy Nagy-Magyarország térkép kapcsán, bár az utóbbi időben már ez is formálissá vált). A OMV Petrommal kapcsolatos reakció viszont felveti annak a gyanúját, hogy Budapest vétópolitikája csábító lehet Románia számára is. Adrian Năstase, volt miniszterelnök egy televíziós műsorban arról panaszkodott, hogy Románia rendszeresen a közös európai érdekek mögé helyezi saját nemzeti érdekeit – példaként hozva fel azt, hogy az ukrajnai búza továbbszállítása elsőbbséget élvez a hazai gabonaexporttal szemben – és felvetette annak lehetőségét, hogy talán határozottabban kellene fellépni a román érdekek védelmében. A hazai román médiában pedig – nem kizárhatóan moszkvai sugallatra – igen gyakran jelennek meg a magyar külpolitika erélyességét dicsérő tudósítások, illetve vélemény-anyagok. Korai lenne e tekintetben még sommás következtetést levonni. Lehet, hogy az OMV Petrom-ügy csak az osztrák vétó miatti frusztráció megnyilvánulása.
Mindazonáltal, ha a magyar külpolitikai modell nem kap határozott és egyértelmű választ Brüsszelből, akkor az EU-nak számolnia kell további renitens tagállamok megjelenésével.