„Azok a könyvek, melyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó” – idéztem Kosztolányi Dezsőt két nappal a nemzetközi könyvajándéknap után. Mert február 14-e nem csak a Bálint-napként is emlegetett Valentin-napról szól…
Az Egyesült Királyságból indult kezdeményezés gyökerei 2012-ig nyúlnak vissza, amikor Amy Broadmoore gyerekkönyves blogger a hétéves fiával együtt könyvek ajándékozására ösztönözte a családtagjait és az ismerőseit. Az ötletnek híre ment a közösségi médiának köszönhetően, és ma már több mint negyvennégy országban – például Magyarországon, Romániában, Ausztráliában, a Fülöp-szigeteken, Kínában és Puerto Ricóban – ünneplik világszerte. Az ötletgazdák és a hozzájuk csatlakozók a mai napig arra törekednek, hogy a kezdeményezés által minél több gyerek jusson hozzá a könyvekhez, ugyanakkor az olvasást is szeretnék népszerűsíteni.
Magyarországon a Magyar Gyermekirodalmi Intézet évek óta egy felhívással fordul a felnőttekhez, és arra kéri őket, hogy ajándékozzanak könyvet egy ismerős vagy rokon gyereknek, esetleg hagyjanak egy-egy példányt a gyerekek által látogatott nyilvános helyiségekben, például váróteremben vagy játszósarokban. Sőt arra is ösztönzi a nagyokat, hogy ajándékozzanak jó állapotú kiadványokat a helyi könyvtárnak, kórháznak, napközi otthonnak, vagy olyan szervezetnek, amely használt könyveket juttat el rászoruló gyerekeknek.
Miért olyan népszerű a nemzetközi könyvajándéknap? Elsősorban azért, mert a látszat ellenére a mai napig rengetegen olvasnak, és a sorok között elmerülve egy teljesen új világban találják magukat. Ugyanakkor kiváló lehetőség arra, hogy törődjenek az embertársaikkal, például a rászoruló gyerekekkel, mosolyt csaljanak az arcokra, és nem mellékesen hozzájáruljanak a közösségek megerősítéséhez.
Hogyan fejleszthetik a gyerekeket a könyvek? Segíthetnek az alapvető nyelvi készségek, illetve a szókincs fejlesztésében, ugyanakkor színesítik, kitágítják a világot. Továbbá kérdéseket vetnek fel, válaszokat adnak, ráadásul kellemes társaságot és szórakozást nyújtanak.
A mai rész vége felé felolvasnék egy Márai Sándor-idézetet: „Csak akkor kapsz a könyvektől valamit, ha tudsz is adni olvasmányaidnak valamit. Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amely az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyőzni és meggyőződni.” Az értelmezését a hallgatóra bízom.