Scholz kancellár döntése miszerint, ha az Amerikai Egyesült Államok is szállít Ukrajnának Abrams-típusú páncélosokat, Németország is Ukrajna rendelkezésére bocsátja a Zelenszkij által igényelt Leopard 2 harckocsikat, egyfajta lavinát indított el. Kanadától Franciaországig és onnan a Balti Államokig egész sereg Európai állam jelezte, hogy szintén a legkorszerűbb vagy a csaknem legkorszerűbb harckocsikkal siet az ukránok segítségére. Csakhogy alig született meg a német döntés, Zelenszkij rögtön kijelentette, hogy F 16-os vadászrepülőkre és rakétákra is szüksége van ahhoz, hogy legyőzhessék az oroszokat.
A hír hallatán Klemens Wergin a Welt am Sonntag külpolitikai főtudósítója múlt heti cikkében feltette a logikus kérdést: „Először páncélosok, most vadászgépek is? Mért kell Ukrajnának ennyire sietnie?”
A válasz szerinte kézenfekvő. Sürget az idő. Az újjászervezett orosz hadsereg ugyanis februárra vagy áprilisra már átfogó támadást tervez. A német páncélosok és a többiek zöme is legfeljebb márciusra érkezhet meg Ukrajnába. Addig azonban az oroszok fait accomplit teremthetnek.
Arról nem is beszélve, hogy az országonként nagy mértékben különböző, korszerű, következésként komplikált fegyverzet kezelésének elsajátítása időt igényel. Esetenként heteket, hónapokat. Igaz, a németek (ami biztos az biztos) már jóval a döntés előtt megkezdték az ukrán katonák egy csoportjának felkészítését a Leopard 2 használatára. De ezt az európai partnerek nem mindegyike tette meg. A komputervezérlésű fegyverek kezelése pedig nem csak technikai, de nyelvi problémákat is felvet. A felkészülés tehát komoly erőfeszítést követel az – ebben a vonatkozásban gyakorlatilag újoncnak tekinthető – ukrán harcosoktól. Ráadásul maga a tréning még nem teszi lehetővé, hogy használói a páncélosok teljesítőképességét maradéktalanul kihasználhassák. Arra a spontán – tehát nem minden esetben begyakorolható – harctéri helyzetek alapos ismeretére is szükség lenne. A repülőgépek esetében a helyzet még bonyolultabb. Nem csak a bombázót kell vezetni, de a nem kevésbé bonyolult fegyverzettel is tudni kell bánni.
Putyin legújabb tervei tehát azzal járhatnak, hogy a páncélosok túlságosan későn érkeznek. Az ukrán hadsereg kimerültnek tűnik. A páncélos egyébként sem az a fegyvertípus, mely önmagában is eldönthetné egy ütközet kimenetelét. Arra is számos jel van, hogy az ukrán vezetés taktikai okokból a sikereket is eltúlozta. A kényszersorozások szintén arra vallanak, hogy az emberhiány is egyre súlyosabb.
Ezért lenne szükség az F 16-os vadászgépekre is. Ámbár az orosz légelhárítás hatékonysága sem lebecsülendő… Ami azonban a vadászgépeket illeti – Wergin szerint – legalább a németek megnyugodhatnak. Nem kell ismét hetekig vacillálniuk, ők ugyanis nem rendelkeznek F 16 – osokkal.
A vadászgépek (a franciák is ígérnek néhányat) azért is fontosak lennének, mert ha a páncélosok – a mindkét fél részéről tervbe vett támadás kezdete előtt – meg is érkeznének, akkor is csak az vehető biztosra, hogy az eddigieknél keményebb és véresebb összecsapások fognak következni. Egyik fél sem érheti el egyhamar a másik teljes legyőzését. Márpedig a jelenlegi helyzetben ez a vérontás befejezésének egyetlen alternatívája. Mind a két részről.
Hogy Ukrajna szorult helyzetben van, azt Zelenszkij is beismerte, az oroszok Donbászban támadást támadásra indítanak. Az ukrán hírek szerint sikerül visszaverni a támadásokat, de a szakértők egyre kevésbé hisznek az ukrán jelentéseknek. És nem minden alap nélkül. Zelenszkijről már többször bebizonyosodott, hogy szeret reszkírozni, s ha veszít gátlástalanul hamisít. Az oroszokkal szemben elfogultnak tekintett nyugati sajtó ugyanezt az orosz félről is feltételezi.
Bizonyosra azonban semmit nem vehetünk. A nyugati lapok részletesen összehasonlítják a nyugatról érkező páncélos-koktél és az orosz páncélosok teljesítőképességét. Csaknem minden szempontból az új fegyverek bizonyulnak hatékonyabbaknak. Ezen az alapon – ha nem is azonnal – bizonyosra lehetne venni az ukrán győzelmet. De sokan arra számítanak, hogy az oroszok is okozhatnak meglepetéseket.
Egyetlen meglepetéssel nem igen számol senki. Azzal, hogy váratlanul „kitör a béke”. Ennél még a harmadik világháború is valószínűbb. Arról, hogy naponta fiatalok százai és ezrei szenvednek, élik át a poklok kínjait és pusztulnak el, mint valami kóborkutyák, a nyugati sajtó sem nagyon értekezik. Mintha csak a szokásosnál kissé eldurvultabb vetélkedés, valamiféle véres olimpia tanúi lennénk.
Messziről nézvést valóban annak tűnhet. Sajnos nem az.
Közelről sem…!