Csütörtökön este Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban megnyitották Páll Lajos kiállítását. Az 1938-ban született és 2012-ben elhunyt korondi festőnek, költőnek, keramikusnak nem ez az első tárlata az intézményben, hiszen születésének hetvenedik évfordulóján, 2008-ban már egy nagyszabású gyűjteményes tárlat tisztelgett a munkássága előtt. Az akkor a falakra felkerült képeket még maga Páll Lajos válogatta ki, a mostani tárlat a múzeumnak adományozott négy olajfestményből és elsősorban a székelyudvarhelyi Tamás György magántulajdonában levő alkotásokból áll.
A festő művészi hagyatéka az elmúlt évtizedben is az utókor figyelmének a középpontjában maradt. Egy évvel halála után barátai, tisztelői Kolozsváron már nagyszabású kiállítással tisztelegtek az emléke előtt, ezt követően pedig Marosvásárhelyen, Budapesten, Szegeden és máshol kerültek a közönség elé a Páll Lajos munkák. Annál könnyebben ment a válogatás, mivel a festő alkotásai Erdélyben, Magyarországon és Európa több országában számos köz- és magángyűjtemény értékes darabjait képezik, és az aukciók is bizonyítják, hogy elsősorban a festményeknek nem csupán szellemi-művészi, hanem anyagi értékeik is vannak: képeit több ezer eurós áron hirdetik meg és rendszerint gazdára is találnak.
Mi teszi oly jellegzetessé a Páll Lajos képeket? Az a szemlélet, amelynek eredményeként az alkotások leginkább korondi vagy sóvidéki fogantatású konkrét, helyi valósága valamiféle olyan varázslaton megy át, amely az emberi alakokat, sajátos környezetüket jóval általánosabb és majd mindenki számára érvényes fogalmakká nemesíti át, az élet apró töredékeiben is megtalálva az egyetemességét. A képzőművészet mai, nonfiguratív világában kimondottan üdítő, ahogyan Páll Lajos kubista-expresszionista elemeket képes ötvözni nyugodt, hagyományos realizmussal vagy akár egyféle chagalli álomvilággal, miközben erőteljes színkezelése soha nem finomkodik, a szokatlan szögek keresése, a fénnyel vagy a képsíkokkal való sajátos bánásmódja a szokványostól teljesen eltérően képes kinálni számunkra a látványt.
Azonban nem csupán festményei, hanem versei is időtállóak. Kortársai még emlékeznek arra, amikor az 1956-os magyarországi forradalom után, kolozsvári egyetemistaként, sokadmagával bebörtönözve fejben alkotta meg a verseit és csak később, kiszabadulása után írta le a szövegeket, amelyek azután több könyvben megjelentek, közülük jónéhányat pedig sajátmaga illusztrált. Ez adta az ötletet a Csíki Székely Múzeumnak, hogy a kiállítás alkalmával iskolásoknak szánt Páll Lajos alkotó versenyt is meghirdessen. A diákoknak január 20-ig olyan rajzokat, grafikákat, más műfajú alkotásokat kell a múzeum címére beküldeniük, amelyeknek ihletforrása a képzőművész- költőnek egy-egy verse, vagy lírai töredéke. Képpoézis – ez az a műfaj, amelynek visszhangra kellenne találnia a mai, digitális világban élő fiatalokban és meglátjuk majd, hogy milyen eredménnyel. A tegnap este megnyilt csíkszeredai kiállítást a tavaly nyáron egy hasonló méretű, székelyudvarhelyi tárlat előzte meg, mintegy bizonyítva, hogy Páll Lajos életműve, művészete hegyeken innen és hegyeken túl is összefogja a székelyföldi térségeket.