Augusztus 31-én Annalena Baerboch, a német zöldpárti külügyminiszter részt vett Prágában a Fórum 2000 című alapítvány – az ukrajnai háború témakörének szentelt – Konferenciáján, melyet ismert civilszervezetek finanszíroznak. A vita egyik résztvevőjeként saját véleményét is előadta. Elmondta, hogy a kormány akkor is kiáll Ukrajna mellett, ha a politikusoknak nagyon nehéz dolguk lesz. „Mert ha én az ukrán embereknek azt ígértem, hogy »Mi mindaddig mellettetek fogunk állni, ameddig ti azt szükségesnek tartjátok«, én tartom is a szavamat. Mindegy, mit gondolnak német választóim, tartozom ezzel az ukrán népnek.” Hogy miként viszonyul itt egymáshoz az „én” és a szövegben implicite megjelenő „mi” (lásd „fogunk”), eleve kínos kérdés.
A szociális hálón az idézetnek csak a legsokkolóbb részlete jelent meg, ugyanis hogy „Mindegy, mit gondolnak német választóim…”. A félmondat kommentek özönét váltotta ki, magától értetődően: „gyűlölködő hangnemben”.
A mainstream sajtó mindezt két dologgal magyarázta. Egyrészt azzal, hogy az „idézetet” legkorábban az orosz-párti propaganda forgalmazta, másrészt azzal, hogy a mondattöredéket forgalmazói kiragadták a szövegkörnyezetből.
Csakhogy fentebb a csonka mondat a szövegkörnyezetben szerepel. A Baerbockot „népszerű ellenségképpé” (néhány közös fotó alapján „Soros-csúcstanítványává”) torzító „félremagyarázás” megfejtése érdekében egy teljes – civil alapítványok által finanszírozott – intézet fogott össze. Közismert ugyan, hogy bár a kormányzat gázadót szándékozik kivetni a lakosságra – annak érdekében, hogy az importőrök megbirkózhassanak az emelkedő energiaárakból fakadó nehézségekkel – Baerbock arra is felhívta a hallgatóság és közvetve választói figyelmét, hogy a kormány a terheket kompenzálni fogja (sic!), másrészt pedig a terheket a német nép Európa és a demokratikus világ népeivel szolidáris közösségben fogja elviselni. A demokrácia érdekében és védelmében.
A Tageschau a Desinformation Situation Center elemzését ismerteti. Ez az intézet az orosz félretájékoztatás leleplezésére szakosodott. Elemzői is abból indulnak ki, hogy a kontextus hiánya a jobboldali sajtóorgánumok és pártkatonák (pl. AFD-tagok) számára eltorzítja a mondattöredék jelentését, és a szélsőjobboldal és az összeesküvéselméletek híveinek prédájává teszi.
A helyzetet az is súlyosbítja, hogy még baloldali Bundestag-képviselő is akad (Zaklin Nastic például), aki úgy véli, hogy „a választott miniszternő számára a választói akarat nem számít (es ist egal).” Sőt a „kifacsart” idézetet még a liberális die Welt is voltaképpeni jelentésétől „idegen” formában reprodukálja. Egy olyan pillanatban, amikor jobboldali köröknek kapóra jön, hogy egy „komoly forrásra” is hivatkozhatnak, hogy a Baerbock-elleni vádakat az elfogulatlan állampolgár szemében is legitimálhassák.
A Tageschau terjedelmes cikkének (Eine prorussische Kampagne?) szerzője mindent megtesz azért, hogy az idézet kontextusból való kiszakítottságának okait tisztázza. Azt azonban nem árulja el nekünk, hogy mi az, amit a kontextus a kijelentés lényegén változtat. Már az illegális bevándorlás kapcsán volt alkamunk tapasztalni, hogy a németek számára önnön emberi jóságuknak bármi áron való igazolása (lásd Willkommenskultur) valamiféle szellemi létszükséglet, mely feledtetheti a világgal a fasizmus rémtetteit. A cikk szerzője minden jel szerint úgy véli, hogy ez a szóbanforgó szöveg kontextusában is bennefoglalt érzület a mondattöredék jelentését valamiként megváltoztathatná. Hogy a német kormány egyik legfontosabb miniszterének esetében az ukránok iránti szánalom és a megtámadottak iránti segítőkészség bármilyen vonatkozásban is csökkentené a saját választói iránti megvetést, azoknak semmibevételét, akiknek politikusi rangját köszönheti.
Persze. Mint magánember megvetheti választóit, ezt számos politikus (világ-szerén tova) meg is teszi. Ez a németek esetében többszörösen is „indokolt” lehetne, hiszen az a „nép”, melyet vezetői oly könnyűszerrel manipulálhattak (lásd Hitler) és manipulálnak (lásd a mai kormányzatot) bizonyos rétegeiben tényleg tekinthető akár „megvetésre” (ámbár inkább szánalomra) méltónak is. De ez a tény – addig, amíg nyilvánosan nem hangoztatjuk –, megmarad magánügynek. De amikor valaki nyilvánosan hangot ad neki, hallgatójában roppant kellemetlen asszociációkat ébreszthet. Esetleg Sztálin híres mondását juttathatja eszébe, miszerint „Annak, aki rántottát akar készíteni, fel kell törnie a tojásokat”.
Innen már csak egyetlen lépes van a nyílt és leplezetlen diktatúráig. Főként akkor, ha úgy hírlik, egy olyan mondat is elhangzott valakitől, hogy „Akik nem értenek egyet az Oroszország-elleni szankciókkal, azok az állam ellenségei.” A mondat forrását az interneten nem találom, de ennek legalább két oka lehet. Az egyik az, hogy el sem hangzott. A másik az, hogy elhangzott ugyan, de az internet cenzorai alapos okkal eltávolították. (Hangoztatója ugyanis voltaképpen Goebbelst idézi). Márpedig, ha tényleg elhangzott, az állam ellenségeinek közismerten rácsok mögött, háborúban éppenséggel kivégző osztag előtt a helyük.
Lehet, hogy a vannak, akik lassan tényleg megzöldülnek. (Mifelénk így jellemzik azokat, akik öregségükben kisgyerekkori állapotukba hullnak vissza). Baerbock úrhölgyet sajnos már én sem vagyok képes megérteni. Vagy az én generációm zöldült meg (van – közismert politikus – akinél ez már tényállás) vagy ő.
Bár a szóbanforgó hölgynél ez – az egyébként nem mindenben megalapozatlan környezetvédelmi ideológia némely zöldségeitől elvonatkoztatva – nagyon is korai lenne.