Szinte minden napra jut egy medveriasztás. Azaz egy, a Ro-Alert rendszeren érkezett figyelmeztetés, miszerint medvét láttak egyik vagy másik településen. Csak a hét végén tizennégy riasztást adtak ki.
A Hargita megyei csendőrség közzétette az év első hét hónapjára vonatkozó medve-statisztikáját. A dokumentum szerint a január elejétől július végéig terjedő időszakban összesen 210 esetben válaszoltak a testület tagjai a 112-es sürgősségi hívószámra érkezett lakossági bejelentésekre, miszerint medve jelent meg egy-egy településen és távolították el a nagyvadat a lakott területről. A közlemény megjegyzi, hogy ez a szám kisebb, mint az múlt esztendő azonos időszakában jegyzett hasonló medve-akciók száma, akkor 277 alkalommal kellett közbelépjenek.
A múlt héten tizenöt alkalommal bukkant fel medve lakott területen, Zeteváralján, Maroshévízen, Csíkszentgyörgyön, Tusnádfürdőn, Oroszhegyen, Csíkszentdomokoson, Gyergyóhodoson és a Sepsibükszádot a Szentanna-tóval összekötő DN 11C jelzésű úton látták a nagyvadat. Az elmúlt héten a legtöbb alkalommal – négyszer – Maroshévízre hívták ki a csendőröket, akik elkergették a helyi gazdaságokban és a városszéli strandon élelem után kutató nagyvadakat – olvasható a közleményben, amely szerint három hívás érkezett Zeteváraljáról is. A dokumentum szerint „Egy autós jelezte a 112-a számon, hogy a DN 11C jelzésű út szélén mozdulatlanul fekszik egy – vélhetően sérült – medve”, de az idézett forrás megjegyzi: „A kiérkező csendőrök megállapították, hogy az állat nem sérült, csak pihent, és bekergették az erdőbe”. A Csíkszentgyörgyre, Oroszhegyre, Gyergyóhodosra és Csíkszentdomokosra kihívott csendőrök dolgavégezetlenül tértek vissza az őrsre, mert amire a helyszínre értek, a medvék már távoztak a településről – tudtuk meg.
A csendőrségi szóvivő a károkról is beszámolt, mint mondta, a nagyvadak csak Csíkszendomokoson és Maroshévízen okoztak kárt. Az előbbi településen megsebesítettek egy háziállatot, az utóbbin pedig megrongáltak egy kukát.
Medvefronton sokszor és sokat nyilatkoztak a politikusok az elmúlt években, sikersztorikról is beszámoltak, törvénymódosítást is eszközöltek, de a medve jelenlétéről szóló híradások, figyelmeztetések száma nem csökken. A medvék, a medvelátogatások száma továbbra is magas. Az előző évek tapasztalataiból ítélve csak idő kérdése, hogy a nagyvad embert sebesítsen meg, s mint tudjuk, a találkozás akár tragédiával is végződhet.
Ismerőseim körében olykor hallom, hogy utazásaik során gyakran találkoznak vadállattal az utakon, nem ritka az élelem után kószáló szarvas, őz vagy medve, vaddisznót azonban ritkán látni, állítólag megtizedelte az állományt az időnként felbukkanó sertéspestis. És gyakran mutatnak telefonnal készített fényképet, kisfilmet az utak szélén pózoló, ételre váró mackókról. Bizonyára nem véletlenül állnak az út szélén a bársonyfülűek, ugyanis rájöttek, hogy az áthaladó autókból – többnyire fotózás céljából – dobnak számukra egy-egy falat kaját, szendvicset, kiflivéget, s akkor a napi betevőért nem kell kószálni és kutakodni az erdőben vagy a mezőn, elég pózolni az út szélén. Kukázó társaik pedig ugyancsak a könnyű zsákmányszerzés kedvéért lettek urbánusok, riogatva például a tusnádfürdői turistákat és bosszúságot okozva a helyieknek.
A csendőrségi beszámoló szerint az elmúlt esztendő hasonló időszakához viszonyítva csökkent Hargita megyében a lakott területen tett idei medvelátogatások száma, bár így is szinte minden napra jutott egy riasztás. A csökkenés azonban nem olyan mértékű, hogy megnyugtató legyen. Inkább aggodalomra kellene okot adjon az a tény, hogy egyre több vad az ember közelségében keresi és találja meg az élelmet, holott a gyümölcs- és kukoricaérési idény még hátra van, ezek a termények még több vadat fognak a települések közelébe csalni.
Hacsak addig nem történik valami csoda medveügyben. Különben maradunk a mindennapi riasztással.